Nincsen egy hónapja, hogy az Alkotmánybíróság helybenhagyta azt a bírói döntést, mely szerint a Népszava megsértette a keresztény közösséget a Jézus Krisztust és kereszthalálát gúnyoló karikatúrájával. Az ominózus karikatúrán a keresztre feszített Jézus látható, előtte pedig Müller Cecília áll, és azt mondja: Alapbetegsége függőséget okozott. A karikaturista Pápai Gábor nem kért bocsánatot mondván, ő csak „poénnak szánta a dolgot”, illetve kifogásolta azt is, hogy a vádlói nem kérdezték meg tőle, mit akart üzenni a rajzával.
Pápai reakcióját a döntésre csak azért idéztem, mert gyönyörűen modellezi, ezzel az egész liberális dumával, mint hogy „a vallása, a politikai hovatartozása és a szexuális irányultsága miatt nem érhet senkit hátrányos megkülönböztetés”, mi a probléma: az, hogy nem igaz. És éppen azok nem képesek gyakorolni ezt az egyébként nemes társadalmi célt, akik a leghangosabban verik a tamtamot miatta. Mert akik nincsenek egy, a balliberálisok által igen szűkre húzott vallási, világnézeti és szexuális irányultság alapján meghúzott kereten belül, azok elég alaposan ki vannak rekesztve. (Zárójelben jegyzem meg, de feltétlenül kikívánkozik a belőlem: a Charlie Hebdo karikaturistáit sem kérdezte meg senki, mit akartak üzenni a Mohamedet ábrázoló rajzaikkal.)
Akárhonnan nézem, kereszténynek lenni ma nem menő. A keresztény hit és templomba járás, a megemlékezés az egyházi ünnepekről a mainstreamben egybeforrt a dohos konzervativizmussal, illetve hogy aki ezen egyház tagja, annak a hite nem igazi, csak kamu. Aki közszereplőként vállalja keresztény hitét, rendszeresen számon van kérve és pellengérre van állítva, hovatovább időről időre megkérdőjelezik hite valódiságát. Ezt pedig el kell tűrnie. Ahogyan azt is, hogy egy napilap Krisztus kereszthalálával poénkodik, és a szerző fel van háborodva azon, hogy őt nem kérdezte meg senki.
Azt is szó nélkül kell tűrnie, hogy a Pride-felvonuláson apácának és papnak öltözve gyalázzák a hitét, emellett viszont tapsikolnia kell ahhoz, hogy ennyire sokszínű szexuális kisebbség vonul fel az utcákon. Tűrnie kell, hogy a katolikus papokat időről időre kivétel nélkül pedofilozzák, és nagy örömmel kéne lemondania történelmi jelentőségű keresztény jelképeiről Európa-szerte, nehogy sértse a muszlim bevándorlók vallási érzékenységét.
Nehéz lenne megmondani, pontosan hol kezdődött ez a folyamat, sok mindenhez köthető. Annyi viszont biztos, a nagybetűs Nyugat módszeresen kezdte el megtagadni az olyan alapvető kulturális alapvetéseket, mint a szolidaritás, a családok és a házasság tisztelete, a közösségi értékek. Egy korábbi interjúban Azbej Tristan államtitkár beszélt arról, „értelmiségi kunszt lett keresztény dolgokat, értékeket, szent jelképeket gúnyolni”.
Ha az emberek üldöztetése még nem is, de a szimbólumok üldöztetése már bekövetkezett: a közterekről kitiltott betlehemesek, a franciaországi Szent II. János Pál pápa szobor, amit a kereszt miatt távolítottak el, rendeletek, amelyek a munkahelyeken betiltják a vallási jelképek használatát, karácsonyfa helyett installációk… Hosszan lehetne folytatni a sort.
Mindez nagyon is tudatos lerombolása és megalázása a keresztény vallásnak, amely Európa társadalmi, kulturális és szociális alapjait adta.