Mily megnyugtató érzés, hogy a világ vezető urai, a „nagyfiúk” ismét gyűlést tartanak május 20-i kezdéssel Lisszabonban, hiszen jó érezni azt, hogy működik a globális elit, és megóv minket minden rossztól, gondoskodik rólunk, jólétünkről és főleg biztonságunkról…
És miért kellene nekünk bármit is tudni e két-három napos tárgyalás részleteiről?
Miért kellene, hogy a sajtó és a média tudósíthasson ezekről a megbeszélésekről? Hiszen mi, a világ egyszerű állampolgárai, úgysem érthetnénk meg e hatalmas tudású urak és hölgyek magasröptű gondolatait a világ dolgairól, arról, hogy a glóbusz nagy-nagy problémáira és válságaira milyen válaszokat lehet és kell adni.
Éppen ezért nagyon is érthető, hogy a demokrácia nagyobb dicsőségére ezek a találkozók már 1954, az első összejövetel óta el vannak zárva a társadalmi nyilvánosság elől, legfeljebb annyit tudhatunk meg utólag, hogy milyen témákról beszéltek, illetve kik vettek részt az adott évi találkozón.
Nekünk egyetlen dolgunk maradt: „bemondásra” hinnünk kell abban, hogy a bilderberges „nagyfiúk” csak és kizárólag nekünk, halandó állampolgároknak akarnak jót az Egyesült Államoktól kezdve az egész nyugati világban és azon túl is, nyolcmilliárd embernek. Szó sincs arról, hogy a világ vezető politikusai, bankárai, gigacégek vezetői, a közélet legnagyobb gurujai esetleg önmagukra, a saját érdekeikre koncentrálnak elsősorban, s amikor minket, úgymond, „megmentenek” – például a globális felmelegedéstől, a készpénztől, az ellenvéleményektől általában –, akkor sohasem azt nézik, hogy milyen módon növelhetnék a világ feletti hatalmukat.
