Nem, erre biztosan nem gondolnak. Csak nekünk akarnak jót. Ezért nem kell aggódnunk, hogy ismét szemérmetlenül antidemokratikus módon döntenek a sorsunkról. De legalább tudjuk, hogy kik ők, ismerjük évekre visszamenőleg a résztvevők névsorát.

Ebből kiindulva vettem a fáradságot, és átnéztem, kiből mi lett, miután részt vett a csoport évi rendes ülésein. Ezt már csak azért is megtettem, mert az elképesztően ostoba vagy magát ostobának feltüntető liberális véleménymondók sokasága még mindig arról próbál meggyőzni kóbor apácákat vagy ma született bárányokat, hogy ezek a titkos megbeszélések pusztán laza eszmecserék a „nagyfiúk” között, semmi következményük nincs sem a résztvevők, sem a mi életünkre. Ezért is tanulságos lesz a résztvevők pályafutása a csoporthoz való csatlakozásuk után.

Először vegyünk három német politikust. Helmut Schmidt szociáldemokrata pártvezér 1973-ban vett részt a Bilderberg-csoport éves találkozóján. 1974-ben Németország kancellárja lett. Helmut Kohl 1980-ban, majd 1982-ben is tiszteletét tette az üléseken, 1982-ben kancellárrá választották. Angela Merkel 2005-ben vett részt a Bilderberg-ülésen. Abban az évben Németország kancellárja lett.
A továbbiakban távirati stílusban folytatom. Margaret Thacher konzervatív politikus 1977-ben résztvevő, 1979-ben brit miniszterelnök. Tony Blair munkáspárti politikus 1993-ban résztvevő, 1997-ben brit miniszterelnök.

Bill Clinton demokrata politikus 1991-ben jelent meg a csoport ülésén, 1992-ben már az Egyesült Államok elnöke.

Alfred Gusenbauer 2006-os résztvevő, rá egy évre osztrák kancellár – bármennyire is egy karizma nélküli személyről volt szó.

Jöjjön ezek után Emmanuel Macron: ő 2014-ben kapott meghívást a csoport ülésére, utána gyorsabb fokozatba váltott a politikai karrierje: 2017-ben megválasztották Franciaország köztársasági elnökének. (Amiben talán az sem hátráltatta, hogy a Rothschild Bankházban dolgozott fiatalabb korában.)

Romano Prodi olasz baloldali politikus viszont még gyorsabb utat járt be: 1999-ben elment a csoport ülésére, s még ebben az évben az Európai Bizottság elnöke lett.

Vissza néhány német példára: Volker Rühe egymás után kétszer, 1991-ben és 1992-ben is ott járt a csoport ülésén, ezek után 1992-ben már védelmi miniszter. Wolfgang Schäuble 2003-ban ült a csoport tárgyalásain, 2005-ben német belügyminiszter. Guido Westerwelle zöldpolitikus 2007-ben tette tiszteletét Bilderbergék ülésén, s láss csodát, 2009-ben már külügyminiszter. Christian Lindner, aki jelenleg is az FDP elnöke és a szocdem–zöld–liberális kormánykoalíció tagja, 2013-ban vett részt a csoport összejövetelén, és érdekes módon abban az évben máris a liberális párt elnökévé választották. Jens Spahn, a vállaltan homoszexuális CDU-s politikus 2017-ben sétált el a Bilderbergékhez, és megérte, mert egy évvel később máris egészségügyi miniszter lett belőle.

S ismét amerikai példa: a republikánus Colin Powell még 1997-ben találkozott a bilderberges csapattal, 2001-ben pedig külügyminiszter lett az ifjabb Bush adminisztrációjában. Timothy Geithner 2008-ban ott volt a csoport ülésén, ennek eredményeképpen 2009-ben már az Obama-kabinet pénzügyminisztere lett. (Vélhetően ő is csak véletlenül.) George Robertson 1998-ban vett részt a Bilderberg-csoport összejövetelén, de megérte: 1999 és 2003 között ő állt a NATO élén. Többek között az ő időszakában történt a New York-i ikertornyok lerombolása, amelynek minden körülménye máig nem tisztázott.

Mario Draghi olasz baloldali politikus 2009-ben járt a csoportnál, s nem kellett sokáig várnia egy nagyon fontos pozícióra: 2011-ben az Európai Központi Bank elnöke lett.

A végére hagytam a kedvencemet, a minden szempontból szupertehetséges és korrupciómentes német politikust, Ursula von der Leyent, akinek eddigi pályafutása egész egyszerűen tükörsima és végtelenül sikeres – mármint az ő szempontjából. Aki azért is különleges személyiség, mert német szempontból bilderberges csúcstartó: ő az egyetlen, aki négyszer (!) vett részt a rendkívül nyilvánosan és demokratikusan működő csoport gyűlésein. Sorrendben 2015-ben, 2016-ban, 2018-ban és 2019-ben! Persze ezzel meg sem közelítheti a legnagyobbak – például az e hónapban századik születésnapját ünneplő Henry Kissinger részvételeinek a számát –, de azért a négy részvétel feltétlenül bizonyítja, hogy vele nagy tervei voltak és vannak a „nagyfiúknak”.

A legutóbbi, 2019-es részvétele azért is különösen érdekes, mert utána nem sokkal, 2019. július 16-án választották meg, vagy inkább választották ki, sakkozták ki, mutyizták le, egyeztek ki a legkisebb közös többszörösben, alkudtak meg a személyéről füstös szobákban stb., stb.– tetszés szerint kiválasztható a legmegfelelőbb kifejezés –, s így ő lett az Európai Bizottság elnöke.

Ez a rendkívül tehetséges asszony azóta módszeresen, minden tudását latba vetve teszi tönkre az Európai Uniót. És mellesleg nagy a gyanú is, hogy egy korrupt személyiségről van szó, gondoljunk csak a Pfizer-vakcinákkal kapcsolatos sms-eire Albert Bourlával, a gyógyszeróriás elnökével.

Egy biztos tehát: a fenti felsorolás egyenként semmire sem bizonyíték. De így egyben, csokorba gyűjtve, leginkább azt bizonyítja: a Bilderberg-csoporttal való találkozás általában egy „gyönyörű barátság” kezdete a nagy szándékú „nagyfiúkkal”, akik a világ irányításának, a világhatalom gyakorlásának nehéz, emberpróbáló feladatát magukra vállalták. Igaz, úgy, hogy erre senki nem kérte fel őket.

Jómagam – és tudom, hogy vagyunk így rengetegen nemcsak Magyarországon, hanem szerte a nyugati és nem nyugati világban is – szívesen levenném a vállukról ezt a hatalmas terhet. Majd mi, szabad polgárok, szuverenista kormányok és nemzetben gondolkodó civilek és politikusok megpróbáljuk a nehéz feladatokat megoldani demokratikusan, választások útján és a széles közvélemény bevonásával.

Ki él, segít nekünk.

Borítókép: A Bilderberg-csoport 2023-as találkozójának helyszíne, a lisszaboni Pestana Palace Hotel (Forrás: Wikipedia)