És mégsem ezt mondom.
Hanem azt, hogy
ehelyett kezdeményezni kellene a tagállamok vezetőinek részvételével egy átfogó megbeszéléssorozatot, ha tetszik konventet az unió radikális reformjáról.
Ez egyszer, sőt már többször is előfordult az unió történetében, például az 1992-es schengeni egyezmény is így született meg: átfogó tárgyalások útján. De 2003-ban konvent alakult azzal a céllal, hogy az uniónak alkotmánya legyen. Emlékeznek, ebbe az alkotmányba nem került volna be az Európa keresztény gyökerére, kultúrájára való hivatkozás. Az alkotmány végül a francia és holland népszavazáson elbukott – szerencsére –, s helyette sunyi módon megcsinálták – azonos tartalommal, kereszténység nélkül – a lisszaboni szerződést, amelybe már nem szólhatott bele jószerivel senki.
Azt vélem tehát, hogy az unió működését gyökeresen át kell alakítani. Feje tetejéről a talpára kell állítani, felülről, a bizottság által irányított nemzetközi együttműködés helyett alulról építkező, erős tagállami szuverenitásra épülő uniót kell létrehozni,
amelyben az állam- és kormányfőket tömörítő tanácsé az irányítás joga, a bizottság visszaminősül végrehajtó hivatallá és nem lesz többé döntéshozó fórum, a parlament pedig nemzeti parlamentek delegált tagjaiból áll össze, vagyis e fórumon is a nemzeti érdekek ütköztetése válik a meghatározóvá, nem a globalista-liberális öngyilkos ideológia.
Meg kellene próbálni, ez nem ördögtől való gondolat, hanem a lenni vagy nem lenni kérdése.
Tudnunk kell: eredetileg a második világháború után az USA szándéka volt az „egységes Európa”, az európai föderális állam létrehozása, hogy könnyen irányíthassa a kontinenset a beépített, globalista embereivel (lásd Jean Monnet-t például).
Ettől a gondolattól kell megszabadulnunk, s újjáépítenünk az uniót.
Borítókép: Klaus Schwab, a World Economic Forum alapítója (Fotó: AFP)
