Nagyjából az 1970-es években kezdődött el az a folyamat, amely a globális pénzügyi elit nemzetállamok fölé kerekedésének látványos jeleit mutatja napjainkban. Érdemes áttekintenünk ezen évtizedek, immár fél évszázad folyamatait.
A 70-es évek elejétől a 80-as évek végén bekövetkező kelet- és közép-európai rendszerváltásokig alakult át alapjaiban Nyugat-Európa – és mi már sajnos egy teljesen átalakult, globalizált, a nemzeti szuverenitást megsemmisíteni akaró időszakban kaptuk meg újra a függetlenségünket. Ebben a két évtizedben a közjóra és a nemzetállamok központi szerepére épülő rendszert fokozatosan lebontják, s az állam gazdasági és egyéb szerepének tudatos háttérbe szorításával a globalizálódó piacnak adnak elsőbbséget, s egyben lebontanak minden intézményes és nemzetállami korlátot a tőke, az áruk és a pénz szabad, országok feletti mozgása előtt.
Ebben az időszakban – a 70-es és 80-as években – a nemzetállam egyre inkább elveszíti a globalizálódó piaci mozgások feletti kontroll- és szabályozó funkcióját, s önmaga kerül a globális piac irányítása alá a társadalmakkal egyetemben.
A hidegháború azonban még javában dúl, s ezt a szempontot a globális tőke sem kerülheti meg: annak érdekében, hogy a nyugati kapitalizmus fölényét bizonyítsák a nemzetközi közvélemény és nem kis mértékben a szocialista országok irányában, a jóléti vívmányokat, a társadalom szociális biztonságát garantáló intézményeket még nem építi le ebben az időszakban, s ez még „helyet biztosít” az államnak is. A társadalom kulturális átalakítása a kozmopolita és neoliberális értékek irányában azonban már ekkor, a hatvanas-hetvenes évektől elkezdődik – főként a ’68-as generáció kulturális marxista, másfelől neoliberális „értékrendje” mentén.