Ukrajna orosz megtámadása megváltoztatta Finnország és Svédország biztonsági megítélését. Az akut fenyegetésre való tekintettel mindkét állam a NATO védelmi szövetségén belüli biztonságra cserélte katonai semlegességét, két évtizeddel követve ezzel Magyarországot, a balti államokat, a bolgárokat, a cseheket, a románokat, a szlovákokat és a szlovéneket. Finnország már NATO-tag, míg Svédországnak türelemmel kell lennie. Sem Törökország, sem Magyarország nem ratifikálta még a svéd csatlakozási kérelmet, noha alapvetően mindkét állam egyetért a svéd NATO-tagsággal.
Miközben Törökország a svéd belpolitikai helyzettel, a terrorellenes harccal és az istenkáromlással kapcsolatban lát problémákat, svéd politikusok sok éve ócsárolják és páriaként állítják be a magyarokat. A svédországi és európai uniós Magyarország-képet helyre kell tenni. A partnerség azonos szemmagasságot jelent, különösen egy védelmi szövetségben!
El kell takarítani – magának Svédországnak –, amit Svédországból 2010 óta baloldali-zöld vödörrel Magyarországra öntöttek. Az új svéd kormány könnyen és gyorsan megoldhatja ezt a megörökölt problémát. Magyarország ócsárlása az előző, baloldali-zöld-feminista kormány szellemi-kulturális légkörében sarjadt.
Orbán Balázs, a magyar kormányfő politikai igazgatója a Mandiner hetilapnak azt mondta: „a (kormánypárti) képviselők körében többen felvetették: miért segítsünk a svédeknek, amikor ők több mint tíz éve gyaláznak bennünket?”
A ratifikáció időpontjáról pedig így fogalmazott: „Konkrét időpontot nem tudok mondani, a magyar pozíció pedig változatlan. A kormány nagy viták után döntött, támogatja a svédek csatlakozását, most a parlamenten van a sor”.
A magyar kormány eszerint a svéd NATO-tagság pártján áll. Orbán Balázs joggal utal az interjúban arra, hogy a magyar Országgyűlésnek is beleszólása van a kérdésbe, miközben számos képviselő bizonyosan úgy gondolja: „amikor sokáig azt harsogják egy országról, hogy nem része a civilizációnak, mondván, lehanyatlott nála a demokrácia, s ezt a külpolitikájuk fókuszába helyezik, miért nem érzik, hogy később ez problémát fog okozni, amikor az érintett ország támogatására lenne szükség egy katonai szövetségbe való belépéshez?”
Két évtizeden keresztül a Bundestag képviselője voltam, és megértem a magyar parlamenti kollégák, valamint a magyar nép álláspontját e vonatkozásban. Az országgyűlési tagok népük szabad képviselői, és ismeretes módon nem Svédországnak, Svédországban választották őket meg. A svéd politikusoknak és az ottani kormánynak egyértelműen a magyarok tudomására kell hoznia: Svédország a jövőben a saját háza táján fog söpörni, nem pedig felfuvalkodott és sértő módon Stockholmból vagy Brüsszelből avatkozik be Budapest, Debrecen, Pécs, a Balaton vagy a Hortobágy dolgaiba! Orbán Balázs rámutatott: „Az utóbbi időben több miniszter járt Svédországban, én is voltam, még parlamenti delegáció is tárgyalt ott. Svéd budapesti látogatásról azonban nem nagyon tudok”.