November 15–16-án az indonéziai Bali szigetén tartották meg a világ gazdaságilag legerősebb országainak évi rendes találkozóját, és mint mindig, el is fogadtak egy határozatot a végén. A G20-akat azonban érdemes lenne átnevezni mostantól G21-ekre, ugyanis ezúttal nem pusztán a legnagyobb országok vettek részt a nagyhatalmak találkozóján, hanem ott volt és hosszú beszédet mondott Klaus Schwab, a Világgazdasági Fórum (WEF) elnöke is. Előadása hatalmas tapsot kapott a világ vezetőitől. A meghívottak között volt többek között Elon Musk és Bill Gates is. De a legfontosabb, nem „hagyományos” állami vezető egyértelműen a WEF főnöke volt.
Ezzel megszületett egy új kor. Az a kor, amelyben már egy globális vezető is szerves részét képezi az államok találkozójának, méghozzá nemcsak valamifajta protokolláris módon, hanem a valós erőviszonyok alapján.
Klaus Schwab és fóruma innentől kezdve – úgy látom – szerves részévé válik a nagyhatalmak világtalálkozóinak. Hogy miért? Mert a WEF hatalma még a nagyhatalmakénál is nagyobb. Ezt jó, ha szociológiailag és gazdaságilag is igazolható tényként kezeljük. A WEF lényegében véve a globalisták által már évtizedek óta tervezett világkormányzás egyik letéteményese, ha nem az már ma is.
De hogy megértsük ezt a gigászi változást és annak jelentőségét, muszáj tudnunk, hogy a Világgazdasági Fórumnak hogyan és miért van ekkora hatalma, ami már gyakorlatilag a nemzetállamok fölé emeli.
Az előzményekről röviden: a WEF-et 1971-ben alakította meg Klaus Schwab német közgazdász, aki egyébként Henry Kissinger tanítványa volt, s élvezte tanára sokoldalú támogatását. Annál is inkább, mert Kissinger is mindig világkormányzásban gondolkodott, és Schwab jó tanítványnak bizonyult. Kissinger támogatásával létrehozta a WEF-et, amit első körben még Európai Menedzsmentfórumnak nevezett, később, 1987-ben kapta meg mai nevét.
A központja a svájci genfi kantonban, egy bizonyos Cologny nevű helységben található, de az évi rendes gyűléseket a szintén svájci Davosban tartják.