Bereki ember Fekete István író; a bereki emberek azok, akik hozzá hasonló életszemléletet vallanak. Fekete István az az író volt, aki egy pillanatig sem felejtette el, hogy a természet által és a természetnek nevezett valóságba születünk, ez az élet első és végső ténye. De ez a természetfelfogás nem azonos a természettudományok természetfogalmával, mert a „benne élés” és a „megismerés tárgya” között óriási szemléleti különbség van.
A „benne élés” azt jelenti, hogy a gondolkodásunk része a természetnek, belőle nő ki, benne gyökerezik, s mindig megelőzi az ember gondolkodását: így lesz „természetes” az igazság, a morális döntés, a cselekvés, az ítélet, a szépség és a racionális gondolkodás. Fekete István első regénye, a Zsellérek a XX. század első évtizedeiben egy parasztszármazású gyerek, Zsellér Péter világra eszmélődésének a történetét írja meg. Ekkor találkozik az első világháború végi kommunista propagandának az egyenlőséget hirdető állításaival. Íme, ahogy a fiatalember erre reagált: „Internacionalizmus! Ez a nagy szó! Boldog Európa! Nincs német, nincs magyar, szerb, orosz, meg a többi. Nincs határ. Jöhet-mehet mindenki, ahogy akar. Minden a népeké, minden ország. Nincs gróf, nincs báró… egyforma mindenki! Nagy fizetés, munkamegosztás! De hát, ezt te nem érted! Ez igaz volt. Nem nagyon értettem. Csak még azt kérdeztem meg Tamás bácsitól, hogy akkor miért tanulok én, ha úgyis egyformák leszünk?”
Minden ideológiai szócséplést fölöslegessé tesz a történet főszereplőjének, az akkor még diák természetes észjárása: „akkor miért tanulok én, ha úgyis egyformák leszünk?” Rövid, tömör, szinte tőmondatokban írta meg műveit Fekete István. Ami túl hosszan van megfogalmazva, abba könnyen vegyülhet sok, a tisztánlátást zavaró szó. A megfigyelésen és nem spekuláción alapuló szövegalkotás inkább mozaikszerű. A spekulatív szeret elvont fogalmakkal dobálózni és véleményt formálni vélemények és nem a valóság alapján.
Hány és hány nemzetközileg is felkapott író hajlamos politikai ítéletet alkotni tudásnak álcázott vélemények alapján!
Találomra itt van például Jón Kalman Stefánsson izlandi író, aki egy interjúban azt találta mondani a magyar újságírónak, hogy „Az önök országa vérzik, és nem is fog elállni a vérzés, amíg valami szörnyű nem történik. Egy ilyen kormány elárulja a polgárait, és ez vonatkozik Amerikára is.” Ez az intellektuális fecsegés-locsogás tipikus megnyilvánulása: először hangulatot kelt egy metaforával („az önök országa vérzik”), majd egy súlyos morális állítást tesz minden indoklás vagy érvelés nélkül („egy ilyen kormány elárulja a polgárait”). Kísérlet zajlik az intellektus globalizálására is, ahogy a gazdaságban és a politikában. A globális írónak persze a nemzetközi elismertség egyet jelent a legmagasabb minőségi besorolással. Innentől kezdve pedig bármiről mondhat véleményt, illetve hozhat ítéletet. Az ilyenek nem bereki emberek, mert a valóságot – gyakran rejtett cinizmusuk miatt – összetévesztik a véleményekből kirajzolódó világgal.