Van két örökzöld téma (van persze több is, a focitól „azorbándiktátorig”), amelyeket időről időre felmutat a másik (a hülye és aljas) oldal, bizonyítandó, mennyire szörnyű itt minden, továbbá „annak ellenére sem történik előrelépés, hogy a kormánynak ez az egyik vesszőparipája”.
Ez a két örökzöld: a várható élettartam és a születésszám.
Kezdjük az elsővel.
A Népszava így indít: 

Hátborzongató. És ez még csak a cím! Kukkantsunk bele a dermesztő részletekbe, „orbánisztán” szörnyű, emberellenes, pokoli bugyraiba! Íme:
„Az Eurostat szerint a születéskor várható átlagos élettartam Magyarországon 76 év. A jelentés hét magyarországi régió és Budapest lakosságának születéskor várható élettartamát sorolta fel. Ezek között a nyugat-dunántúli régióban 76,9, a Pest megyei régióban 76,7, a dél- és a közép-dunántúli régióban egyaránt 75,8, a dél-alföldi régióban 75,5, az észak-alföldi régióban 75, az észak-magyarországi régióban 74,1 év, Budapesten pedig 78,1 év volt a lakosság születéskor várható élettartama.
 

A nők és a férfiak születéskor várható élettartama az uniós országok között eltéréseket mutat: Lettországban a nők várhatóan 10 évvel élnek tovább, mint a férfiak, őket Észtország és Litvánia követi, ahol ez a különbség 8,7 év. A legkisebb különbség Hollandiában (2,9 év), Írországban (3,3 év) és Svédországban (3,4 év) volt. Magyarországon a nők születéskor várható élettartama 2022-ben 79,3, a férfiaké 72,6 év volt – derült ki az Eurostat jelentéséből.”
És akkor vessünk egy pillantást a tengerentúlra, minden világok legjobbikára, a fényesen ragyogó gyémántra, vagyis az Egyesült Államokra. Mert az USA a példa, a hazánk területén ideiglenesen állomásozó ellenzék és a sajtója nem tud elképzelni jobb helyet annál. S nekünk is mindent el kellene követnünk – szerintük –, hogy olyanná váljunk végre, mint azok ott, odaát.
Nos, a legfontosabb adat: az Egyesült Államokban a várható élettartam ma 76 év. Hűha! Akkor itt valami nem stimmel… Ugyanannyi, mint nálunk? Hogyan lehetséges ez? Ráadásul, ha a fenti adatsort nézzük, akkor kimondhatjuk, hogy Magyarországon ma a felsorolt hét régióból négyben magasabb a várható élettartam, mint az Egyesült Államok átlaga, a legrosszabb magyarországi régióban pedig mind­össze 1,9 évvel alacsonyabb.
És akkor nézzük az amerikai adatokat és tendenciákat részletesebben: „Zuhant a várható élettartam Amerikában.
2019-ben egy átlagos amerikai még 79 évnyi várható élettartammal számolhatott, 2021-re viszont ez a szám 76 évre csökkent. Ilyen meredek zuhanásra két év alatt majdnem száz éve nem volt példa. Aggasztó az is, hogy 2019 óta immár folyamatosan csökkenő tendenciát figyelnek meg. A jelenség több okra vezethető vissza, és ezek közül csak az egyik a koronavírus-járvány – írja a Euronews.
Már a második egymást követő évben csökkent az amerikaiak várható élettartama – jelentette be az egyesült államokbeli Betegség- és Járványmegelőzési Központ előzetes adatai alapján. A friss adatok azt mutatják, hogy a születéskor várható élettartam olyan alacsony szintre esett vissza, amire 1996 óta nem volt példa. Míg 2020-ban még 77 év volt a várható átlagos élettartam egy amerikai számára, addig 2021-re ez már csak 76,1 év. Ennél nagyobb csökkenést csak 2019-ről 2020-ra mértek, amikor 78,8-ról egyetlen év alatt 77-re csökkent az érték. A 2019 és 2021 között eltelt két évben tehát 2,7 évvel rövidült le a várható, átlagos élettartam – erre az 1920-as évek eleje óta nem volt példa – olvasható a Euronews.hu portálon.
A nők és férfiak várható élettartama közötti különbség is tovább nőtt: 2021-re átlagban már 5,9 évvel élt tovább egy amerikai nő, mint egy amerikai férfi. A nemek között utoljára 1996-ban volt ekkora a különbség. A 2021-ben született férfiak várható élettartama 73,2 év, míg a nőké 79,1 év – ami egyébként 0,8 évnyi csökkenést mutat 2020-hoz képest.”
Elég érdekes, nem igaz?
S akkor nézzük a másik sípot, amit fújnak, még a devolúció – MSZMP–MSZP–MZP–MP – végállomása is ezt harsogta a „zászlóbontásán”, miszerint hiába a családtámogatás, kevesebb gyerek születik, tehát teljesen felesleges az egész, ez (is) el van rontva.
Nos, a világért sem szeretném elrontani kedves ellenzékünk szórakozását, berontani a homokozójukba és szétrúgni a körteformákat, de hadd idézzem ide nagy kedvencemet, Francesca Rivafinolit:
„Az remek, hogy Magyar Péter is fontosnak tartja a születések számának növelését – de sajnos a kiindulópontja már eleve hamis. Egészen konkrétan a klasszikus dékás csúsztatással él, amikor azt állítja, hogy a családpolitika kudarca miatt született tavaly a legkevesebb gyerek, és »a negatív spirálból nem sikerült kitörni«. Nagyon, de nagyon rossz hír lenne, ha kiderülne, hogy a Fénylő Reménysugár nincs a gondolkodásnak azon a szintjén, hogy átlássa: 2010-hez képest 2023-ban háromszázezerrel kevesebb szülőképes korú nő szült ötezerrel kevesebb gyereket. De rá­adásul úgy, hogy 2023 kifejezetten kudarcos év volt: 2022-ben például még több is volt az élveszületés, mint 2011-ben.
Persze az se vidámabb opció, ha pontosan tisztában van Magyar Péter a számokkal és az összefüggésekkel, csak nem bontja ki nekünk az igazság minden részletét.
El kéne dönteni, hogy a DK szavazóbázisára repül-e rá az új pártvezér (mert akkor pont tökéletes az az állítás, hogy számszerűen kevesebb gyerek született egy adott évben, ergo felesleges pénzkidobás az egész családtámogatás), vagy esetleg a kiábrándult értelmiségieket kívánja megszólítani – utóbbi esetben viszont rém kínos elkenni ezt a termékenységi­ráta-dolgot, és olyannal vádolni a kormányt, ami tényszerűen nem igaz.”
Szülőképes korú nőnek a hivatalos statisztika szerint a 15–49 éves kor közötti korosztályt tekintik, de a nyugati világban elenyésző azok száma, akik 

 Így nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez a háromszázezres mínusz az 1994 környékén születettekből, de ha a húszéves koruk körül szülőket is figyelembe vesszük, akkor a 2004 körül születettekből kerül ki.
Azokból az időkből, amikor szocialista–szabad demokrata kormányzás volt Magyarországon, családtámogatás nélkül. Nyugodtan köszönjük meg nekik a háromszázezres mínuszt, és adjunk hálát a Jóistennek, hogy ilyen helyzetben is sikerült a „csak” ötezres mínusz a születésszámban – nyilvánvalóan a példátlan családtámogatási rendszernek köszönhetően.
És akkor a végére még néhány adat.

A Portfolió 2023. december 2-i cikkében – írta Matura Tamás, Corvinus Egyetem – ezt olvashatjuk: „Az Egyesült Államok hanyatlása délibáb, miközben a diktatúrák váratlanul összeomlanak – az Egyesült Államok gazdagabb, mint valaha, az egy főre eső nominális GDP idén elérheti a magyar szint négyszeresét, azaz a 80 000 dollárt.”
Hiába no, nem is olyan rossz üzlet a háború, főleg, ha proxy, és Ukrajnában vívják Kalifornia helyett…
Persze ugyanebben a cikkben ezt is olvashatjuk:
„Mindez persze nem azt jelenti, hogy a fent felsorolt látványos mozgalmak ne takarnának valódi társadalmi problémákat, de ezek inkább tünetei és nem okozói a komplexebb gondoknak. A mélyben meghúzódó feszültségek közül kiemelkedik az egyenlőtlenségek évtizedek óta tartó növekedése, és ezzel szoros összefüggésben a középosztály lassú, de folyamatos hanyatlása. Míg az előbbi a politikai szélsőségek és populizmus felé hajtja a szavazók egy jelentős részét, addig az utóbbi a demokrácia egyik fő tartópillérét ássa alá.
Nyilván sok okra vezethető vissza e kedvezőtlen folyamat, de talán érdemes kiemelni ezek közül az amerikai gazdaságpolitika közel ötven éve kezdődött neoliberális fordulatát. Míg 1948 és 1973 között a termelékenység és az órabérek növekedése szorosan követte egymást, e változás következtében az 1970-es évek közepétől a két adat látványosan elvált egymástól, és a munkavállalók reálbére 1973 és 2013 között lényegében stagnált. Jelentős részben ennek is köszönhető, hogy 1971 és 2021 között a középosztály a népesség 61 százalékáról 50 százalékra esett, miközben másfélszeresére nőtt a magas jövedelműek részesedése, és szintén emelkedett a szegények aránya.”
 

 Kuba egy főre eső GDP-je pedig 7300 dollár. A várható élettartam az USA-ban 76 év, Magyarországon 76 év, Kubában pedig 78,45 év. A kevesebb, mint tizedannyi egy főre jutó GDP-ből a kubaiak két és fél évvel tovább élnek, mint az amerikaiak, és harmadannyi GDP-ből szintén két és fél évvel tovább élnek, mint mi.
Az USA termékenységi rátája 1,64. Magyarország termékenységi rátája 2021-ben 1,59, 2022-ben 1,52, 2023-ban 1,51. (2010-ben 1,25 volt, 2000-ben 1,32, 1920-ban pedig, már Trianon után 3,8…) Kuba termékenységi rátája 1,5. A leggazdagabb európai országé, Luxemburgé pedig 1,35. Az EU átlaga (2016) 1,6, 2022-ben valahol 1,45 és 1,49 között volt.
És ezt még talán érdemes elolvasni az egészhez:
„A KSH hivatalos definíciója szerint a teljes termékenységi arányszám azt fejezi ki, hogy egy nő élete folyamán hány gyermeknek adna életet az adott év kor szerinti szülési gyakorisága mellett. 2010–2022 között Magyarország érte el a legnagyobb mértékű javulást a mutató tekintetében. A két időszak között több mint 26 százalékkal javult a viszonyszám értéke. Második helyezett Csehország 21 százalékkal. Ezzel szemben a gyermekvállalási magatartás Finnországban romlott a leginkább, több mint 22 százalékkal.”
 

 S talán érdemes lenne azon is elgondolkodni, hogy a termékenységi mutató szerinti rangsorban az első 120 ország között nincs európai.
Fog valakinek hiányozni a keresztény, euró­pai, fehér ember és a kultúrája? White lives matter? Vagy csak az LMBTQ? Pogány hedonisták lettünk – de így is fogunk kipusztulni? És el ne felejtsük: aki képes és merészel ilyesmiken gondolkodni, akinek ez fontos, aki tovább lát, mint a holnapi Politico-vezércikk, az „diktátor”.
Na, hát ezért fontos, hogy legyenek olyanok, akik a beteg, nyomorult, önpusztító és önsorsrontó korszellem szerint „diktátorok”.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Fehér Gábor/Fejér Megyei Hírlap)