Legyünk derűsek, csak azért is

Vélemény

Legyünk derűsek, csak azért is

HETI AGYRÉMEK – A veszett fejsze nyele helyett próbáljunk meg a jövőbe nézni.

Hegyi Zoltán

választás eredmény alakulás fenyegetés 2026. 04. 18. 6:10

Fotó: MTI/Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály/Kaiser Ákos

Szándékosan vártam néhány napot e heti agyrémem megírásával. Gondoltam, előbb ülepedjen valamennyit mindaz, ami vasárnap este történt az országgal, a kormánypártokkal, nem utolsósorban politikai közösségemmel.

Sokkoló volt. Hihetetlen, felfoghatatlan. És különösen gyors. Régebbi választásokon ahhoz voltunk szokva, hogy éjszakába nyúlóan kapcsolgatjuk a televíziót, nézegetjük a részeredményeket és álmossággal vegyes izgatottsággal várjuk a végét. Most meg olyan kényszerképzetem támadt, hogy még le sem ültem, a mészárlás máris véget ért.

Ismerőseim a közeli faluban még javában számolták a szavazatokat, amikor kilenc óra után néhány perccel a miniszterelnök megjelent a színpadon, és bejelentette a Fidesz vereségét. Félelmetes, hol tart ma már a tudomány. Mintha időcsapdába kerültem volna, mint a szomszéd úr kakasa.

A másnap reggel is érdekes volt. Ugyanazok a díszletek és körülmények, mégis valahogy másként. Különös, furcsa, megmagyarázhatatlan érzés. Estig nem is nézek, olvasok híreket és véleményeket, az úgynevezett közösségi portálokat messzire elkerülöm, az azokból áradó lealjasodásból, mocsokból és humornak szánt primitív gúnyból egy életre elég volt.

Hiába no, nem vagyok alkalmas digitális harcosnak. A rendőrökkel folytatott kergetőzés jobban ment annak idején. Pedig azok durvább arcok voltak a mostaniaknál, 1988–89-ben és 2006-ban is. Utóbbiak közül sokan nem is beszéltek magyarul.

Emlékszik még valaki erre? Dehogy emlékszik. A világ megváltozott közben, az idő felgyorsult, és valahogy az emberek minősége is mintha átalakult volna. Persze az emberek ilyenek is, meg olyanok is. Ráadásul a mostani választások kimenetelében döntő szerepet játszó korosztályok, a betűkkel jelölt generációk tagjai még meg sem születtek akkor vagy éppen gyerekek voltak. Most meg úgy hörögtek diktatúráról, hogy a leghalványabb segédfogalmuk sem lehet arról, milyen is az valójában. Nem tudom, hogy amikor majd kijózanodnak (egyszer ki kell), eszükbe jut-e akár csak egy pillanatra is, hogy a választásokon az dőlt el leghamarabb, ami ellen „harcoltak”. Hogy az Orbán Viktor nevével fémjelzett tizenhat esztendő alatt minden volt ebben a hazában, de diktatúra pont nem.

Egy demokráciában, szabad választáson győzhettek kétharmaddal. Egy lózung a megvezetésből pipa. És rögtön egy másik is, mely szerint a Zorbánék majd csalnak. A nem az AI által megalkotott, valódi valóságban az történt, ami valódi demokráciákban történni szokott. A vesztes fél vezetője, a miniszterelnök kiállt a pulpitusra és elismerte a zakót, majd a maga részéről sebtében felvázolt valamiféle jövőképet annak a két és fél millió polgárnak, akik rá szavaztak. Valamint lendületből azt a nyomasztó terhet is levette a baromi nagy nyomorban megroskadt vállatokról, hogy másnap feltétlenül ki kelljen mennetek az utcára, felgyújtani pár nagyvárost.

Na ez itt már mindjárt három dolog és még fel sem állt a ti tündöklő demokráciátok, amelyben bizonyára nem lesz bosszú és gyűlölet, csak a szeretet árad és tálcán érkezik az ingyen spuri. Sok sikert és jó egészséget hozzá, peace, love és természetesen not war.

Ugyanezt kívánom a nyomorban tengődő felsőközéposztálynak is, azzal a záradékkal, hogy szurkolok egy komoly dilemma feloldásához is. Miszerint találják meg gyorsan a megoldást arra, miként lehet több tízmilliós elektromos autóval menni egy jó kis tüntetésre az akkumulátorok gyártása ellen tiltakozni.

Magam nem vagyok elemző, nincs hozzá képesítésem. Szemlélődöm csupán. És a tetejébe még iszonyú régi motorosként rengeteg varjút láttam karón üldögélni, aztán felröppenni.

Nézelődéseimbe bőven beleférnek a gyakorlattá váló összeesküvés-elméletek, a rögvalóság talaján tenyésző szikár, makacs és megmásíthatatlan tények, valamint a sz…rt sem értek az egészből boldog nemtudása. Nem kell nekem mindent értenem, sőt. Látni azért persze egyelőre még látok, színről színre. Látom a máris megindult helyezkedéseket (mennyi lesz még), az én szóltam előre néhol jogos, néhol kevésbé jogos attitűdjét (ebbe a sorba most nem állok be, túl magas a laszti), a tagadhatatlanul tisztességes önvallomásokat és a bűnbakok keresgélését is.

Amennyiben kérhetem, utóbbiakat ne nagyon keresgéljük, csak annyira, amennyire az események feltérképezése azt feltétlenül szükségessé teszi. A veszett fejsze nyele helyett próbáljunk meg a jövőbe nézni, de persze jó volna elkerülni a hibák megismétlését. És jó volna megfejteni, hogy miként fordulhatott elő, hogy olyan kistelepüléseken is fordult a kocka,

amelyek a Fidesz hagyományos bázisai voltak és amelyekbe számolatlanul ömlöttek a támogatások (nem lesz azért annyira nehéz),

és még sok minden mást, de inkább fürkésszük a jövőt. Mert az viszont elég nehéznek ígérkezik. De legyünk derűsek, ha tudunk. Csak azért is.