A 444 és a laposföldelmélet

Nincs jobbos vagy balos, liberális vagy konzervatív pedofil – csak pedofil van. Amit a baloldalon akarnak legalizálni.

20201015 Budapest Meseország mindenkié című könyv Magyar Nemzet fotó: Mirkó István (MI) Fotó: Mirkó István

Bede Márton, a 444.hu újságírója véleménycikkét megírta, s az a Klasszikus politikai pedofília címet kapta (www.444.hu, május 21.). Cikkében gúnyolódik Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője által bejelentett pedofilellenes törvénycsomagon, majd elmagyarázza portálja olvasóinak, hogy miért éppen most és ezt jelentette be.

Nos azért, mert közeledik a 2022-es választási kampány és Bede szerint a Fidesznek ellenségre van szüksége. A pedofilok ellenségnek kiválóan alkalmasak, mert az egészséges lelkű emberek – s a 444.hu olvasói hivatalból azok, mert beteges lelkűek véletlenül sem olvassák a 444.hu-t – természetesen elítélik a pedofíliát és egyetértenek azzal, hogy az ilyen bűncselekmények elkövetőit meg kell büntetni. Ám Kocsis Máté és párttársai nem egészséges lelkűek, őket nem a magyar gyerekek biztonsága foglalkoztatja. Á, dehogy! Céljuk csupán a politikai hatalom megtartása, amiért a NER-ben „mindent szabad, még folytatásos, sápítozó, kenetteljes szappanoperát is csinálni a gyermekvédelemből”. Még arról is tudni vél, hogy az utóbbi években több olyan pedofil ügy volt Magyarországon, „amire válaszul a kormány inkább az elkövetőknek falazott”.

Amiről viszont nem akar tudni, hogy a ’68-as baloldali hullám a nemi élet felszabadítását a pedofíliáig – a gyermekkorúakkal fenntartott nemi kapcsolatig – tágította, s annak legalizálását követelte. Ennek keretében 1977-ben a baloldal bálványai, köztük Jean-Paul Sartre irodalmi Nobel-díjas író-filozófus; élettársa, A második nem című könyvével a genderelméletet megalapozó Simone de Beauvoir; a dadaizmustól a szocialista realizmusig jutó kommunista irodalmár, Louis Aragon kiáltványt tett közzé. A pedofília elfogadtatása legalább negyedszázadon át baloldali elvi-ideológiai program volt, melyet aztán felülvizsgáltak, s balos téveszmének minősítettek, bár a progresszió hamuja alatt azért még izzik a parázs, s az időnként innen-onnan előtűnik, leginkább a gender studies felől.

Hasonlóra jobbról sohasem volt példa. Az egyházat érintő pedofilügyek ennek ellensúlyozására is kapnak kiemelt figyelmet balról. Pedig, mint Bede Márton helyesen megjegyzi, pedofilok vannak, lesznek és köztünk járnak. Nincs jobbos vagy balos, liberális vagy konzervatív pedofil – csak pedofil van. Tehát lehetne akár tisztán szakmai kérdésnek is tekinteni a szóban forgó törvénycsomagot, s tisztán szakmai vitákat folytatni az abban foglalt javaslatok célszerűségéről. Akár a pedofillistáról, akár a kémiai kasztrációról.

De mindez csak a bevezető.

Bede szerint Orbán Viktor évtizedek óta cinikus és amorális, de a mélypontot a Meseország-ügyben tett tavaly októberi nyilatkozata jelentette, amikor azt találta mondani, hogy hagyják békén a gyerekeinket, s a homoszexualitás tekintetében türelmes Magyarországon a mesekönyvet megjelentető Labrisz Leszbikus Egyesület átlépte a vörös vonalat. A „hagyják békén a gyerekeinket” mondatot Bede pedofíliavádként értelmezte, amire valami nagyon ütőssel érezte szükségét reagálni. S így tett: „A homoszexuálisok pedofíliával vádolása hajszálpontosan ugyanaz, mint a zsidók elleni vérvád volt.” Ilyen pedig civilizált helyen nem hangozhat el, csak olyan civilizálatlanon, mint Magyarország, ahol még sokan ragaszkodnak „a maceszbe sütött keresztény szűzlányok legendájához”, s gyerekekre vadászó melegekkel lehet rémisztgetni.

Nos, ezen a ponton e sorok írója van megszólítva. A Labrisz ugyanis vette a fáradságot, hogy a Meseország: mit mond a tudomány? című cikkem (Magyar Nemzet, 2020. október 12.) okán, az azt közlő lappal együtt, feljelentsen. Egyedüliként. A következőket állítottam: „A Meseország mindenkié című könyvet a pedofíliához, a Labrisz Leszbikus Egyesületet pedig egy pedofil szervezethez hasonlóan kell megítélnünk. Mert végül is erről van szó.” Tehát Bede állításával ellentétben sem a homoszexuálisokat, sem mást nem vádoltam pedofíliával, hanem egy könyv, s az azt kiadó egyesület megítélését javasoltam a pedofíliához hasonlatosan. S ez az ítélet lesújtó. Milyen is legyen, ha még Bede is azt mondja, hogy „Amit csinálnak, kétségtelenül iszonyatos”?

A 444.hu vélemény-újságíróival ellentétben e sorok írója csak akkor ragad klaviatúrát, ha valamiről hite szerint fontos mondanivalója van és az tudományos háttérre támaszkodhat. A Meseország mindenkié megítélése annak ismeretében lehetséges, hogy a homoszexualitást milyen mértékben határozza meg a genetika. Ha teljes mértékben, ha az a fogantatás pillanatában eldől, akkor Dúró Dóra könyvdarálásától Orbán „hagyják békén a gyerekeinket”-ig a háborgók árnyékra vetődnek.

Ám mi van akkor, ha a genetikai okok nem kizárólagosak? Ha a homoszexualitást a genetikai háttér és a környezeti hatás együttese eredményezi? S a világon az eddigi legnagyobb, közel félmillió személy teljes génállományára kiterjedő, a Science 2019. augusztus 30-i számában ismertetett kutatás („Large-scale GWAS reveals insights into the genetic architecture of same-sex sexual behavior”) erre jut: nincsenek homoszexuális-gének, csak homoszexualitásra hajlamosító gének vannak, ám ezek együttes megléte is alig több mint ötvenszázalékos valószínűséggel magyarázza a homoszexualitás kialakulását. Nagyon úgy tűnik, hogy ez lezártnak tekinthető ismeret, melyet újabb és nagyobb kutatás eredménye finomíthat, de nem írhatja felül. A lényeg, hogy a környezeti hatásoknak szerepe van, s az inkább nagyobb, mint kisebb. Értelemszerűen ez a gyermekkorra vonatkozik, mivel akkor formálódik a személyiség. A felnőtt (már ha valóban fel-nőtt!) személyiség képes a negatív környezeti hatások kivédésére, ám ez a gyermektől nem várható el, ezért e téren a társadalomnak és a politikának, a kormánynak és a törvényhozásnak feladata van: biztosítani az alapismereteknek biztonságot adó egyértelműséggel való bevésődését, megakadályozni az egyértelműség megkérdőjelezését.

Ezt a feladatot az a tudományos tény támasztja alá, hogy bár az életnek nincs a tudományos közösség által általánosan elfogadott meghatározása, ám a faj folytonossága-fennmaradása biztosításának, az utódok létrehozásának (reprodukció, szaporodás) képessége alapvető, az embernek (homo sapiens) nevezett főemlős esetén pedig abszolút kritérium. Az ember utódai úgynevezett ivaros szaporodással, két különböző nemű ember ivarsejtjeinek egyesülésével jönnek létre, s egyes tulajdonságaik az egyik vagy másik szülőre hasonlítanak, de kialakulhatnak új tulajdonságaik is. A két különböző nemű ember ivarsejtjeinek egyesülését megelőzi az egymás felé irányuló nemi vágy, amivel az evolúció az emberbe programozta a faj folytonossága-fennmaradása biztosítását. A heteroszexualitás magától értetődő (ezért a „hetero” előtag felesleges és nyugodtan elhagyható), magyarázatra, megértésre a homoszexualitás szorul. A homoszexualitás a biológiai működésben alacsony valószínűséggel bekövetkező hiba. Ennyi, és nem több.

Bede Márton, a 444.hu munkatársa cinikusnak és amorálisnak mondja a miniszterelnök szóban forgó megszólalását. Valójában ő és lapja cinikus és amorális. Tudományos és erkölcsi értelemben kizárólag a miniszterelnök álláspontja megalapozott. Minden más csupán egy újabb laposföldelmélet. Magam kíváncsian várom a 444.hu-hoz tartozó Qubit tudományos portál cikkét arról, hogy az ivaros szaporodás valójában társadalmi konstrukció.

https://444.hu/2021/05/21/klasszikus-politikai-pedofilia

https://magyarnemzet.hu/velemeny/meseorszag-mit-mond-a-tudomany-8794952/

https://science.sciencemag.org/content/365/6456/eaat7693/tab-pdf

A szerző közgazdász, szociológus

A borítóképen: a Meseország mindenkié című könyv. Fotó: Mirkó István