Vajon bűn-e, ha az orvos a szenvedő beteg fájdalmát enyhíteni tudja, és – hangsúlyozom – segítséget nyújt? Egyszerűbben is megfogalmazva: vajon bűn-e a keresztény erkölcs egyik legfontosabb erényét, a segítségnyújtást gyakorolni embertársainkon?
A gyógyítás erény, ez pedig factum, bibliai források sorával támaszthatom ezt alá, nem is szükséges, jól ismert. A gyógyítás keresztényi segítségnyújtás, ez vitathatatlan, milyen okkal tartanánk a benne részt vevőket bűnösöknek? De püspök úr az egyházi pozíciójából fakadó tekintélyének sámlijára állva bűnösnek nevezi az orvost, a beteget, de még a meggyógyulás végeredményét is, a gyermeket.
Ma hazánkban és a világon sok millió ember küzd a meddőségből való kigyógyulásért, sokan pedig segítenek, hogy gyógyultként boldog, egészséges gyermekük születhessen. Minden megszületett gyermek a segítő, gyógyító keresztényi szándék kézzelfogható bizonyítéka. Sokaknak fájó a lombikprogram negatív jelzővel való illetése. Az alig néhány hete elhunyt Kőrösi Tamásnak, a hazai meddőségkutatás egyik legnagyobb szaktekintélyű orvosprofesszorának a témában tisztánlátásra sarkalló szavait idézem: „Nem pusztítunk el semmit, ezt egyszer s mindenkorra tudomásul kellene venniük az ellenzőknek: minden idegszálunkkal az életre koncentrálunk. Nem játszunk Istent: nem, nem, soha. Ellenben sokszor érezzük a Teremtő leheletét az arcunkon, bátorító kezét a vállunkon.” (Dr. Kőrösi Tamás, Kisalföld, 2017. augusztus 28.)




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!