A miniszter úr megsértette az államháztartási törvényt

Rendkívül különösnek tartom Lomnici úr azon érvelését, amely szerint Palkovics úr törvényszegése attól függ, hogy kettőnk közül ki publikált többet.

Az intézmény költségvetése 64 milliárd forint, minden dologi kiadásra van forrásuk Fotó: Katona Vanda

A Magyar Nemzetben ifj. Lomnici Zoltán Mellár perbe viszi Palkovicsot címmel jelentetett meg egy rövid cikket (Magyar Nemzet, március 1.). A szerző a címben foglalt állítását a következőképpen próbálja bizonyítani: „Mellár saját bevallása szerint költségvetési csalás és hűtlen kezelés gyanújával tesz feljelentést ismeretlen tettes ellen.”

Ilyen vallomástételre részemről ez ideig nem került sor, semmilyen rendőrségi kihallgatáson nem vettem részt, tehát nem is volt módom bármiféle vallomástételre. (S református létemre még csak meg sem gyónhattam ezt.)

A témáról én csak egyetlen alkalommal, egy sajtótájékoztatón (2019. február 19-én) beszéltem, ahol azt mondtam, hogy a „Párbeszéd-frakció eljárást kezdeményez Palkovics miniszterrel szemben”.

Hogy ebből a megállapításból miként következik a fent idézett Lomnici-mondat, azt a magyar nyelv és az elemi logika szabályai szerint nem lehet levezetni, mert csak az alany, az állítmány és a tárgy különbözik a két mondatban: nem én, hanem a Párbeszéd, nem feljelentés, hanem eljárás, nem ismeretlen tettes, hanem Palkovics ellen. S mivel nem vagyok a Párbeszéd párt tagja vagy parlamenti frakciójának vezetője, nem tartom magam illetékesnek a tekintetben, hogy milyen konkrét eljárást tervez(ett) a frakció.

Ha a cikk címének megfelelően én kezdeményeznék eljárást Palkovics miniszter úr ellen, akkor nem abban a nemzetgazdasági szempontból lényegtelen ügyben tenném, hogy a miniszter havi 800 ezer forintot felvett az egyik akadémiai kutatóintézettől, hanem sokkal inkább abban az ügyben, hogy Palkovics miniszter úr megsértette az államháztartási törvényt azzal, hogy az akadémiai intézeteknek nem utaltatta át a számukra törvényileg meghatározott működési költséget. (Ezt egyébként négy korábbi igazságügyi miniszter, Bárándy Péter, Draskovics Tibor, Forgács Imre és Vastagh Pál is megfogalmazta.)

Továbbá azért is kérném a miniszter úr elmarasztalását, mert mindezek után arra biztatta az MTA vezetését, hogy az járjon el szabálytalanul, szegje meg az államháztartási törvényt és a kiadási előirányzatok között csoportosítson át forrásokat, illetve a nem létező tartalékok rovására költekezzen.

Erre vonatkozóan rendelkezésemre áll Palkovics miniszter úr államtitkárának levele, amely írott formában is rögzíti a törvényszegésre biztatást. (E levelet egyébként közzétettem a Facebook-oldalamon, tehát mindenki elolvashatja.)

Rendkívül különösnek tartom Lomnici úr azon érvelését, amely szerint Palkovics úr törvényszegése attól függ, hogy kettőnk közül ki publikált többet. Én készségesen elismerem, amit ez utóbbi tekintetében a cikk szerzője megállapít: „Ami magát Mellár Tamást illeti, ő egy inkább hazai, elméleti és Palkovicshoz képest közepesen termékeny pályát tudhat maga mögött.”

Csak azt nem értem, hogy ebből a megállapításból miként következik az, hogy Palkovics miniszter úr helyesen jár el akkor, amikor erőszakkal veri szét az MTA kutatóintézeti hálózatát.

S még egy apróság, illusztrálandó Lomnici úr abszolút elfogulatlanságát: „Mellár a politikai szerepvállalása mellett ugyancsak fenntartotta a tudományos állását, jóllehet lényegesen szerényebb tudományos aktivitás mellett.” Ha vette volna a fáradságot a cikkíró, akkor láthatta volna, hogy a 2018-as esztendőben megjelent egy könyvem, valamint két Közgazdasági Szemle- és egy Alkalmazott Matematikai Lapok-cikkem.

Lehet, hogy ez szerény teljesítmény Palkovics úr adott évi szellemi teljesítményéhez képest, de az éppen (2019 márciusában) nyugdíjba vonuló közgazdászok között ez a teljesítmény talán nem is annyira szerény.

Végszó gyanánt még annyit: nagyon szomorú vagyok, hogy most, 2019 tavaszán ilyesféle írásra kellett reagálnom egykori kedvenc napilapomban, a Magyar Nemzetben, amelybe olyan sok cikket írtam a régi szép időkben, s ahol életem első gazdaságpolitikai publicisztikája jelent meg még az átkosban, 1988 tavaszán.

Mellár Tamás egyetemi tanár, független országgyűlési képviselő, a Párbeszéd-frakció tagja

Szakmai hírnév politikai aprópénzre váltva – válasz Mellár Tamásnak

Mellár Tamás pikírt stílusban reagált cikkemre. Kikéri magának, hogy a feljelentés kifejezést használtam sajtótájékoztatója kapcsán, noha ez a megjelölés a balliberális médiafelületeken bizonyára kevésbé zavarta a képviselő úr szemét.

Például a 168 Óra „A Párbeszéd feljelentést tesz Palkovics László ügyében, költségvetési csalás és hűtlen kezelés a gyanú” címmel számolt be arról, hogy Mellár képviselő azt jelentette be a párt sajtóeseményén, hogy „a PM költségvetési csalás és hűtlen kezelés gyanújával ismeretlen tettes ellen feljelentést tesz” Palkovics László innovációért és technológiáért felelős miniszter MTA-kutatóintézeti fizetésének ügyében. A kérdés költői: ez ekkor nem zavarta Mellár urat?

Egy gyakorló politikusnak, így Mellár Tamásnak is tökéletesen tisztában kellene lennie azzal, hogy az ilyen jellegű médiaszereplések, különösen egy választási kampány felfokozott légkörében, milyen hullámokat vetnek a magyar sajtóban és közvéleményben, ráadásul Mellár szakmailag is arcát adta a tudóskollégája ellen indult nívótlan lejáratókampányhoz.

Mellár erkölcsi és politikai tekintetben is saját magára égette a bélyeget, így az ő arcával el(ő)adott Párbeszéd-akcióért is osztozik a felelősségben. Hogy végül aztán mégsem ő teszi meg a párt által szükségesnek ítélt lépéseket, az e tekintetben másodlagos jelentőséggel bír. Ennyit tehát röviden alanyról és állítmányról.

Mellár azt írja: „Különösnek tartom Lomnici úr azon érvelését, amely szerint Palkovics úr törvényszegése attól függ, hogy kettőnk közül ki publikált többet.”

Ha figyelemmel olvasta a cikket, tudja, hogy az összehasonlítás mire vonatkozott: arra, hogy Palkovicsot szakmai kompetenciájának megkérdőjelezésével szeretnék alkalmatlannak beállítani az MTA-ügyben való fellépésre. Ismétlem: Mellár a nevét és arcát adta az egész színjátékhoz. Ebbe persze belefér, hogy olyanokat állítson, hogy a miniszter „erőszakkal veri szét az MTA kutatóintézeti hálózatát”. Egy ilyen mondat nem több, mint puszta politikusi megnyilatkozás (kampányhevületben odaszúrt támadás), mert értékelhető szakmai álláspontként aligha kezelhetjük.

Palkovics László vélt „törvényszegési” ügye így legfeljebb Mellár szakmai hírnevének politikai aprópénzre váltásával áll összefüggésben, amiként az a vádaskodás is, hogy Palkovics államtitkára levelében még biztatott is a törvényszegésre. De ez már terhelje Mellár Tamás, valamint a magyar baloldal lelkiismeretét.

Ifj. Lomnici Zoltán