Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete, a NATO a történelem legsikeresebb szövetsége. Az elmúlt hetven év során a NATO segített tagjainak megteremteni történelmük legbiztonságosabb, legstabilabb és legnagyobb jólétet biztosító időszakát. A Szovjetunió elrettentésétől a hidegháború idején a ma hibrid fenyegetései elleni küzdelemig a NATO-szövetségesek mindig vállvetve léptek fel népeink védelmében. Szövetségesekként az utóbbi húsz év során az Egyesült Államok és Magyarország sok mindenre lehet büszke, és még sok közös feladat áll előttünk az elkövetkező évtizedekben.
A NATO ereje az egységben és abban rejlik, hogy hű maradt azokhoz az elvekhez és célkitűzésekhez, amelyekért létrehozták. Sziklaszilárd az elkötelezettségünk minden tagország kollektív védelme mellett, csakúgy, mint közösen vallott értékeink, a demokrácia, az egyén szabadsága, az emberi jogok és a jogállamiság mellett.
Amikor az eredeti tizenkét szövetséges 1949. április 4-én aláírta a szerződést, Harry S. Truman elnök azt mondta, a tagok „nemcsak arra törekszenek, hogy megvédjék az Észak-atlanti közösséget bármilyen agressziótól és erőszakos beavatkozástól, hanem aktívan próbáljuk előmozdítani és megőrizni a békét világszerte”. A mai napig ez a szövetség tagjainak kollektív törekvése. A NATO történelmi szerepet játszott a béke megőrzésében, és ma is ugyanúgy gondoskodik tagjai biztonságáról az őket érő új fenyegetések közepette.
A szövetség évtizedeken át sikeresen állította meg a kommunista diktatúra európai terjeszkedését, és gondoskodott róla, hogy az olyan borzalmak, amilyeneknek a második világháborúban lehettünk tanúi, soha többé ne sújtsák nemzeteinket.
A hidegháború után a szövetség alkalmazkodott az új körülményekhez, partnerségeket alakított ki korábbi hidegháborús ellenfeleivel, és reagált a balkáni konfliktusra. A múlt hónapban az a megtiszteltetés ért, hogy megemlékezhettem Magyarország NATO-csatlakozásának 20. évfordulójáról, és, ahogyan akkor is fogalmaztam, az Egyesült Államok és a többi tag jobb és erősebb lett, mióta Magyarország a szövetségesünk.
A közelmúltban tett újabb lépésként a NATO a terrorizmus jelentette fenyegetéssel is szembeszáll. Amikor 2001. szeptember 11-én az Egyesült Államokat megtámadták, a szövetség – története során első és egyetlen alkalommal – életbe léptette az 5. cikkelyt, a kollektív védelemről szóló pontot. NATO-szövetséges repülőgépek járőröztek az amerikai égbolton, és a szövetségesek vállvetve harcoltak a terrorizmus ellen Afganisztánban.
Ma a szövetségesek szembeszállnak a terrorizmussal és együttműködnek annak érdekében, hogy hathatós védelmet építsenek ki a társadalmainkat veszélyeztető fenyegető hibrid és kiberfenyegetések ellen.
A hidegháborúnak vége ugyan, ám a NATO napjainkban is ugyanolyan jelentős, mint volt 1949-ben, mivel a régiekkel összefonódott új kihívások egyre versengőbb és egyre bizonytalanabb geopolitikai környezetet teremtenek.
Oroszország ahelyett, hogy velünk együtt dolgozna az új kihívásokra adandó válaszokon, agressziót mutat, ami ismét azzal fenyeget, hogy aláássa az elmúlt hetven évben általunk felépített jólétet, stabilitást és békét. Továbbra is Oroszország jelenti a legnagyobb veszélyt az egyes európai nemzetállamok szuverenitására és függetlenségére, valamint a Nyugatot egybefűző közös értékekre.
Vlagyimir Putyin alatt Oroszország a „hibrid hadviselés” új formáival vette célba demokratikus intézményeinket, köztük a választásokat, pénzügyi intézményeket és a civil infrastruktúrát. Rosszindulatú kibertevékenységhez folyamodva vett célba olyan nemzetközi szervezeteket, mint a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség és a Vegyifegyver-tilalmi Szervezet. Kreml-hátterű bérgyilkosok katonai felhasználású ideggázt vetettek be egy brit állampolgár halálát okozó támadásban.
Oroszország elfoglalta és azóta is megszállása alatt tartja a szuverén Ukrajna és Grúzia egyes részeit, és a közép-hatótávolságú atomfegyverekről kötött INF-szerződést megsértve, nukleáris képességű rakétazászlóaljak hadrendbe állításával és telepítésével NATO-városokat és a mi állampolgárainkat fenyegeti.
Nem Oroszország az egyetlen nemzetközi fenyegetés, amellyel a NATO-tagoknak szembe kell nézniük. Az egyre magabiztosabb Kína agresszívan törekszik európai gazdasági és politikai befolyásszerzésre annak érdekében, hogy bomlassza az európai és a transzatlanti egységet, és újraírja a nemzetközi normákat és sztenderdeket.
Szintén nem hagyhatjuk figyelmen kívül az olyan országok által jelentett kihívásokat, mint Irán és Észak-Korea, ahol kiszámíthatatlan vezetők nukleáris ambíciókat dédelgetnek. Ezen túl, amint arra a szövetségesek rámutattak, a terrorizmus továbbra is közvetlenül fenyegeti országaink lakosságát, valamint, tágabb értelemben, a nemzetközi stabilitást és jólétet.
E kihívásokkal szemben az Egyesült Államok elkötelezettsége szövetségesei mellett ezután is szilárd marad. 2017-ben, Varsóban elmondott beszédében Donald Trump elnök világosan kijelentette: „Az amerikaiak tudják, hogy a szabad, szuverén és független nemzetek szövetsége szabadságunk és érdekeink legjobb védelme.” Közös érdekeink és a tagországok kollektív védelme miatt döntöttek úgy a szövetségesek 2014-ben, hogy növelik honvédelmi befektetéseiket.
Kötelezettséget vállaltunk arra, hogy a GDP legalább két százalékát védelemre és 2024-re ennek legalább húsz százalékát nagyobb felszerelések beszerzésére fordítjuk. Az Egyesült Államok örömmel látja, hogy Magyarországnak van erre vonatkozó terve, és jó úton halad kötelezettségvállalása teljesítése felé.
Honvédelmi befektetéseink növelésével közösen segítjük a NATO-t annak biztosításában, hogy szárazföldi hadseregeink, haditengerészeteink és légierőink megfelelően kiképzettek és felszereltek legyenek, készen arra, hogy válság, konfliktus esetén bármilyen fenyegetés ellen fellépjenek. Erősíteni fogjuk a NATO-nak a hibrid fenyegetéseket kezelő képességét.
Azt is biztosítani fogjuk, hogy a NATO úgy tudja felsorakoztatni erőforrásait, hogy azokkal támogassuk partnereinket a terrorizmus elleni harcban, stabilitást építsünk válság sújtotta övezetekben és csökkentsük a terrortámadások valószínűségét szövetséges területeken. Az Egyesült Államok és Magyarország közötti új védelmi együttműködési megállapodás aláírása nagymértékben fog hozzájárulni ehhez a kollektív harckészséghez és hatékonysághoz.
A NATO olyan nemzetek szövetsége, amelyek az alapító okirat szerint azért fogtak össze, mert elhatározták, hogy „megőrzik a szabadságot, népeiknek a demokrácia, az egyéni szabadság és a jog uralma elvein alapuló közös örökségét és civilizációját”. A szövetség alapítása óta hű maradt az alapelveihez, és ajtónk nyitva áll olyan új tagok előtt, akik osztoznak értékeinkben és elkötelezettek az iránt, hogy hozzájáruljanak kollektív védelmünkhöz.
Minden új szövetséges erősebbé tesz bennünket, és a NATO kollektív védelmi képességeinek növekedése képessé teszi a tagokat maguk és szövetségeseik jobb megvédésére, ezáltal pedig békénk és prosperitásunk megőrzésére.
A szövetségesek elkötelezettek kollektív védelmünk és szabadságjogaink megőrzése mellett. Valamennyiünknek tovább kell növelnünk honvédelmi befektetéseinket, erősítenünk és modernizálnunk kell katonai képességeinket és hozzá kell járulnunk a polgáraink épségét és biztonságát elősegítő NATO-erőfeszítésekhez. A szövetségesek belehúznak. Mindannyian, együtt erősebbek, jobban felszereltek leszünk, és így gondoskodunk róla, hogy a szövetség a béke és a prosperitás záloga legyen a következő hetven évben – és azon túl is.
A szerző az Amerikai Egyesült Államok nagykövete
