A magamfajta, nemzetét szerető és a keresztény kultúrán nevelkedett ember már hozzászokott, hogy sokak szemében voltaképp nacionalista, antiszemita, esetleg náci, homofób, kirekesztő és populista. Akikre ezeket a bélyegeket ráragasztják, hiába próbálják azokat levakarni magukról. A megbélyegzők az elfogultság kertjében nőttek fel, s érzelmeikre nem lehet észérvekkel hatni.
Az a szellemi sötétség, amelyik számolatlanul osztja a fenti jelzőket, mára már eljutott oda, hogy nemcsak egyes embereket próbál kirekeszteni a tisztességesek köréből, hanem pártokat is.
Egy időben így járt az Osztrák Néppárt, mert a jelzőosztogatók által kirekesztett párttal merészelt koalíciót kötni, s nem a szívüknek oly kedves szocialistákkal. Most a Fidesz került a célkeresztbe. Arról harsog a nyugati sajtó egy része, hogy ki a populistákkal az Európai Néppártból (EPP)!
Igen, egyre több hír szól arról, hogy a Fidesz ellen megindítják a kizárási folyamatot. Mindez nem ver itthon nagyobb hullámokat, bár a Népszavában címoldalra került. Az efféle támadások egyes elemzők szerint még növelhetik is a szavazók elszántságát. Mai felmérések szerint májusban közel kétharmados eredményre számíthat a Fidesz–KDNP-lista, vagyis az ellenzék reményeivel ellentétben a kormánypártoknak nem kevesebb, hanem több képviselőjük lehet az európai parlamentben. A kizárás meghozhatja akár a kétharmadot is.
De miért van Orbán ellen ez az egész pályás letámadás? A választ alighanem a nyugat-európai sajtóviszonyokban kell keresni. A mértékadónak mondott orgánumok átvették a hazai ellenzék vádjait, azokat tényként közlik, s minden EPP-pártra nyomást gyakorolnak, hogy ne maradjanak a Fidesszel egy pártcsaládban.
A Fidesz persze meg tudja magát védeni, de nagy kérdés, hogy érdemes-e. 1991 óta figyelem ezt a pártcsaládot. Akkor még az európai közösséget útjára indító nagy kereszténydemokraták követője volt, mára az eszmei alapokat csak fügefalevélként használó, túl nagyra duzzadt pártcsalád lett, ahol a hatalmi szempontok irányítják a gondolkodást és a döntéseket.
A napokban jelent meg egy Twitter-beírás a csúcsjelölttől, Manfred Webertől. Idézek: „Meg tudjuk találni a rák gyógyszerét, ha összetesszük a forrásainkat és az adatbázisainkat.” A szöveghez kép is társult, amelyen még erőteljesebben olvasható a gondolat: „84 napunk maradt, hogy Európa számára új fejezetet nyissunk. Mi együtt meg tudjuk gyógyítani a rákot.”
Nagyszerű. És még minket vádolnak populizmussal! A Kétfarkú Kutyák jutnak az eszembe, pontosabban az a plakátjuk, hogy „ingyensör és örök élet”.
A hazai egyesült vagy talán egybesült ellenzék arra számít, hogy amennyiben az EPP kizárja a Fideszt, az itthon jelentős szavazatvesztéssel jár. Tévednek. A magam részéről nem azért szavazok a Fidesz–KDNP jelöltjeire, mert az Európai Néppárthoz tartoznak, hanem épp ennek ellenére. Az sem igaz, hogy a néppárti támogatás nélkül elszigetelődnénk az unióban. A lengyel kormánypárt sem tartozik a néppárthoz, ám ettől még szerves tagja az uniónak.
Tudtommal eddig még egy politikus sem ígérte meg kampánycélból a rák gyógyítását. Manfred Webernek sikerült ide süllyednie, s ő még isiászos fájdalomra sem hivatkozhat. Amúgy nem szeretném egy rosszul sikerült populista választási Twitter-üzenet miatt kidobni a fürdővízzel együtt a gyereket: továbbra is azt gondolom, hogy például a kutatás-fejlesztés terén van értelme a közös európai munkának. Ha ezt tűzte volna a csúcsjelölt a zászlójára, tapsolnék neki. De sajnos a rák gyógyszerét ígérte, egyenesen a populizmus mély mocsarából.
Nem tudom, hogy mi lesz a móka vége, de hogy az egész európai politika morális válságban van, azt jól mutatja ez a kampányígéret. A mai Európai Néppártban nem érzi jól magát a magamfajta öreg kereszténydemokrata. De lehet, hogy nem a csökkenő szellemi erőm és nem is a múltszépítő öregség ennek az oka.
A szerző a KDNP tiszteletbeli elnöke
