Járványügyi vészhelyzet idején a címben megfogalmazott felhívás különösen fontos feladat, mert az elharapódzó gyűlölet akadályozza a védekezést, illetve olyan tömeges folyamatokat indíthat el, amelyek a vírus okozta megbetegedések mellett felesleges pluszáldozatokat követelnének. A jó hír az, hogy ehhez nem kellenek járványügyi szakemberek, mint a koronavírus megfékezéséhez, hanem mi, laikus állampolgárok is képesek vagyunk rá.
Bár a járvány hazai megjelenése óta minden nap többször meglepődhetünk azon, hogy az ellenzéki pártokhoz kötődő propagandaműhelyek milyen aljas tartalmakat képesek gyártani tömegével, amelyekkel az emberek legalantasabb tulajdonságaira és zsigeri félelmeire építve szítják a gyűlöletet, illetve a kormány, a hatóságok és az egészségügyi intézmények iránti bizalmat rombolják, de valójában nincs ebben semmi meglepő, hiszen csak azt folytatják, amit évek óta művelnek.
Ehhez értenek, ezért fizetik őket, csak és kizárólag erre van koncepciójuk, tehetségük. A meglepődésünk nem róluk, hanem magunkról, normális polgárokról szól, akik vészhelyzetben felelős magatartást feltételeznek mindenkiről, az emberi élet védelmét, a bajbajutottak segítését, nem pedig ezt a dögevő magatartást.
Most viszont, amikor megdöbbenünk azon, amit eddig is tudnunk kellett volna, hogy minden országnak, társadalomnak, nemzetnek, így a magyarnak is megvan a söpredéke, a csőcseléke, akikhez pártok is tartoznak, nekünk csak annyi a dolgunk velük, hogy ne üljünk fel a provokációiknak, ne hagyjuk magunkat megfertőzni az általuk terjesztett gyűlöletvírustól.
Ha meglátunk valahol egy O1G feliratú maszkot viselő embert, akkor ne verjük meg, ne álljunk le vele veszekedni, hanem kezeljük úgy, mint egy gyűlölettel fertőzött, beteg embert. Ha megütjük, ha kiabálunk vagy bármilyen kontaktusba kerülünk vele, akkor magunkra is fertőzöttként tekinthetünk. Igen, bármilyen kontaktus esetén így van ez. Mert most már azt is végleg el kell könyvelnünk, hogy velük nincs esélye a hasznos vitának. Min lehet vitatkozni azzal, aki emberi életeket veszélyeztető krízis idején O1G-maszkot gyárt vagy visel?
Aki ennek hírt ad, mint a Magyar Narancs, amely a járvány elhárításán dolgozó politikusokkal, hatósági személyekkel, egészségügyi intézményekkel szemben uszít, hazugságokat, rágalmakat terjeszt? Ha ezt teszi, akkor vitára alkalmatlan. Ha leállunk velük arról érvelni, hogy miért különösen gusztustalan az, amit most tesznek, akkor belemegyünk mi is a játékukba, a védelem és embermentés helyett erre pazaroljuk az energiát és az időt. Már az is kétségesnek tűnik, hogy békeidőben mennyi értelme volt küzdeni velük, most viszont kétségtelen, hogy semmi.
Amikor arra figyelmeztetjük egymást, hogy fegyelmezett módon kell együttműködnünk, akkor ezt vonatkoztassuk erre a témára is. Legyünk higgadtak és fegyelmezettek, ne hagyjuk magunkat megfertőzni a balliberális gyűlölettől. Nem lesz könnyű, pontosabban már most sem az. Nehéz nézni, ahogy Rév István történész, a Soros-birodalom egyik legbefolyásosabb szürke eminenciása a házi lapjukat, a Magyar Narancsot felhasználva indítja el útjára a rágalmat, miszerint az országos tiszti főorvos nem szakember, csupán egy falusi orvosocska, aki az egyházi szerepe miatt van ebben tisztségben.
A hír fut a neten, a DK-közeli portálok tolják szét a nyilvánosságban, ezzel riogatva az amúgy is elbizonytalanodott embereket. A Magyar Orvosi Kamara elnökének akciója is megérne minimum egy etikai vizsgálatot, amiért egészségügyi vészhelyzet idején nyilvánosan kérdőjelezi meg az országos tiszti főorvos szakmai hitelét.
Azt sem könnyű higgadtan elviselni, ahogy a magát „függetlenobjektívnek” hazudó ellenzéki összefogás etikátlan lakájmédiája felelős tájékoztatás helyett pletykákat terjeszt az egészségügy felkészültségéről. A koreográfiájuk szerint kiemelt, vezető hírként kezelik, amikor egy-egy kórházi osztály, rendelőintézet vagy háziorvos jelzi, hogy mi hiányzik a készletéből, majd ezeket a jelzéseket arra használják, hogy az egész rendszer felkészületlenségének vádját igazolják velük.
Az eszközök pótlásáról már nem adnak hírt, így sokakban ez a torz kép rögzül. Aki rendszeresen látogatja a közösségi oldalakat, az pontosan látja az ellenzéki lakájmédia propagandájának eredményét: zűrzavar, káosz, bizonytalanság, a válság kezelésére és elhárítására felhatalmazott vezetés iránti bizalom rombolása.
Mit tegyünk a liberális gyűlölködőkkel? Ne üljünk fel a provokációknak, legalább mi ne öntsük rá a nyilvánosságra az indulatainkat! Bízzuk a hatóságokra a szélsőséges eseteket, amelyek pánikot kelthetnek a lakosságban. Kommunikáljunk rendszeresen pozitív, az összefogásról és az együttműködésről szóló üzeneteket. Természetesen azért azt is jegyezzük meg, ki és hogyan viselkedett a válságos időkben, kire lehetett számítani, és ki az, aki veszélyeztette a közösséget.
Majd ez is fontos lesz, ha elmúlik a veszély.
