Ismerjük a régi fohászt: Uram, szabadíts meg a barátaimtól, az ellenségeimmel magam is elbánok! Úgy látszik, nekünk mostanában nincs szerencsénk bajor barátainkkal.
Pedig ezer éve olyan jól kezdődött Gizella bajor hercegnővel, aki Szent István királyhoz jött feleségül Magyarországra. Az utóbbi évtizedekben a bajor kormány és kormánypárt, a Keresztényszociális Unió (CSU) vezetői barátként tekintettek hazánkra, s a világhírű bajor vállalatok (Audi, BMW, Knorr-Bremse, Siemens stb.) stratégiai partnereink, amelyek nagyban meghatározzák a magyar gazdaság teljesítményét.
Aztán jött Manfred Weber, aki választási plakátján két éve úgy kínálta magát: „Ein Bayer für Europa” („Egy bajor Európának”), s aki az Európai Néppárt (EPP) csúcsjelöltjeként úgy ácsingózott az Európai Bizottság elnöki posztjára, hogy vérig sértette a pártcsalád egyik legerősebb tagját, a Fideszt és Orbán Viktort. Pedig a Fidesz elnöke 2019 elején még azt nyilatkozta egy német lapnak, hogy „Juncker úr a múlt, Weber úr a jövő”.
A képmutató és köpönyegforgató bajor karrierista azonban a hétpróbás, sunyi luxemburgi „adóoptimalizáló” mellé állt, aki régóta azon ügyködött, hogy kizárassa a pártcsaládból a Fideszt.
Azt a pártot, amelyet az európai kereszténydemokrácia egyik utolsó nagy alakja, Helmut Kohl hívott az Európai Néppártba. S amely párt vezetője évek óta azt szorgalmazta, hogy újítsuk meg az Európai Néppártot, és segítsünk abban, hogy visszataláljon kereszténydemokrata gyökereihez.
A balga bajor nemcsak a magyarokat árulta el, hanem az európai kereszténydemokráciát is, amikor az Európai Parlamentben összefogott a bevándorláspárti, multikulti, keresztényellenes, globalista birodalmi baloldallal, és ő is szorgalmazni kezdte a Fidesz kizárását. A hoppon maradt és erősen frusztrált Weber ma már éppúgy a múlt embere, mint a Sorossal puszilkodó, isiászos barátja, Markus Söder azonban (egyelőre) a jelen, aki Bajorország miniszterelnökeként és a CSU elnökeként az őszi németországi választások után kancellári ambíciókat dédelget.
A magyarok barátját, Horst Seehofert követő Söder három éve még a bajor határvédelem megerősítését, a bevándorlás szigorú korlátozását ígérte. Az alkotmány módosítását is kilátásba helyezte, hogy az ország megőrizze keresztény identitását és azt, hogy a bajor hatóságoknál ki kell akasztani a keresztet.
Ami egy magát elkötelezett hívőnek valló keresztény politikustól igazán nem ördögtől való. Ám a Söder vezette tartományi kabinet nemrég úgy döntött, hogy a bajorországi állami iskolákban idén ősztől bevezetik az iszlámtan tantárgyat, amit a keresztény hittan, illetve az erkölcstan alternatívájaként (!) választhatnak majd a diákok. Pár napja pedig Söder a Fidesz európai néppárti tagságának megszüntetését javasolta, mivel szerinte az EPP nem jobboldali, hanem a polgári közép pártja, így „egyszerűen nincs többé barátságos pártlakóközösség” a jobboldali Fidesszel…
Ezek szerint Weber után újabb bajor politikust kell elkönyvelnünk a volt barátaink veszteséglistáján.
De sebaj – ettől még a bajorok nagy többsége továbbra is barátunk és stratégiai szövetségesünk marad.
(A borítóképen Manfred Weber, az Európai Néppárt európai parlamenti frakcióvezetője és csúcsjelöltje, a német Kereszténydemokrata Unió (CDU) és Keresztényszociális Unió (CSU) listavezetõje és Markus Söder bajor tartományi miniszterelnök, a Keresztényszociális Unió (CSU) elnöke sajtótájékoztatót tart az európai parlamenti választások után Münchenben 2019. május 27-én. MTI/EPA/Philipp Guelland)
