Amikor ezt írom, a mérkőzés eredménye még nem ismert. De a várakozás izgalmát, a lelkes esélylatolgatás örömét vibráló feszültséggé, gyomorgörcsbe ránduló megkeseredettséggé változtatták az idióták.
Amikor a magyar miniszterelnök lemondta németországi utazását, mert az uniós csúcsra kellett mennie, a Die Welt című német lapban kaján találgatás indult meg arról, mi lehetett Orbán Viktor döntésének igazi oka. Nézzük hát, kik is azok az idióták, akik a Die Welt szerint állítólag elérték, hogy hazánk kormányfője – aki nem mellesleg szenvedélyes focirajongó, és érdemei is elévülhetetlenek abban, hogy ismét van értelme izgulni egy német–magyar mérkőzés előtt – lemond a személyes részvétel lehetőségéről egy ilyen jelentőségű eseményen.
Nevezzük őket röviden szivárványos bandának. Politikusok, aktivisták, sportszakemberek, médiamunkások (ideértve a Welt propagandistáit is!), akik az LMBTQ-szervezetek színes leplébe burkolózva a labdarúgó Európa-bajnokságot, a sportot, a sportolókat övező rajongást és szeretetet akarják alantas propagandacéljaik szolgálatába állítani. Alantas, mert nem nyíltan, nem bevallottan, hanem sunyi módon próbálkoznak – szolidaritásról, szeretetről, a kirekesztés elleni kiállásról papolnak, de csírájában fojtanak el minden ellenkező hangot, és kirekesztenek, fóbiásnak, nácinak, fasisztának bélyegeznek mindenkit, aki mást gondol, mint ők. És üres propaganda, amivel érzékenyítenek bennünket, mert egyikük sem olvasta a magyar gyermekvédelemről szóló törvényt, egyikük sem kérdezte meg a magyar kormányt, tényleg az van-e benne, amit magyarországi elvtársaik a fülükbe súgtak, egyáltalán nem érdekli őket az igazság.
Beállt ebbe a kórusba Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság német elnöke is, aki szerint a jogszabály diszkriminatív és sérti az Európai Unió alapvető értékeit. Ez a magyar törvény egy szégyen, fogalmazott, amiből egyértelműen kiderül, ő is csak az Orbán-fóbiások propagandadumájából tájékozódott, mielőtt megszólalt.
Tizenhárom uniós kormány máris csatlakozott egy nyilatkozathoz, amelyet a Benelux államok terjesztettek elő a törvény ellen tiltakozva. Elítélik az új jogszabályt, mert az szerintük megbélyegzi az LMBTQ-személyeket, és úgy vélik, hogy egyértelműen sérti a véleménynyilvánítási szabadságot is.
Az ember esze megáll. Milyen véleményt nem szabad itt kinyilvánítani? Azt például elmondhatjuk, kedves nyilatkozat-aláírók, hogy nem kérjük gyermekeink felvilágosítását minden szexuális aberrációról? Lehet az a véleményünk, hogy attól még válhat belőlük kedves, rendes, toleráns, befogadó ember, hogy van apjuk, anyjuk, és dömpert tologatnak, ha fiúk és babáznak, ha lányok? Ugye az is szabadságunkban áll, hogy a gyermekek hormonkezelését és a nemváltó műtétjeiket elősegítő felnőtteket bűnözőknek tartsuk? Vagy ez már juj és jaj? El kellene bennünket hallgattatni? Mielőtt ez megtörténne, annyit még tudjatok, hogy kirekesztő a nagynénikétek, a nácizást pedig inkább hagyjuk…
Közben azt olvashatjuk, hogy Németországban gendersemleges híradókat kívánnak a jövőben szerkeszteni, mert a hagyományos nyelvtan egyes idióták szerint kirekesztő és sértő lehet. Mi az, hogy hímnem és nőnem? Legyen minden semlegesnem. Mert micsoda skandalum, milyen elviselhetetlen kirekesztés, hogy számtalanszor a hímnemű többes számú alakok fejezik ki az általános többes számot is. Ugye? Írjuk hát át a német nyelv szabályait, alkossunk „újbeszél”-t, nehogy néhány idióta kellemetlenül érezze magát. Goethe és Thomas Mann forog a sírjában.
Óriási szerencse, hogy az UEFA ellen tudott állni a kísértésnek, és nem engedte szivárványszínűre festeni az Allianz Arénát a mérkőzés idejére. Ez persze nem akadályozta meg más stadionok fénypingálását, és ebbe a játékba már teljes joggal szálltak bele a magyar klubok is stadionjaik nemzeti színű kivilágításával. Az idióták pedig további leleményes akciókat terveznek a magyar „homofób” törvény ellen tiltakozva. Akkor is, ha ilyen nincs. Mert tiltakozni jó. Különösen olyankor, ha az ember megbolondult, és irritálja a józanok puszta jelenléte. Annyira, hogy az ilyen akciók miatt a józanok érzik magukat megbélyegezve, kirekesztve, üldöztetésnek kitéve.
Lázadjunk föl hát a józan ész nevében ellenük. Idióták ők a szónak abban az értelmében, hogy lemondtak a saját véleményük kinyilvánításának jogáról, és fontos ügyekkel csak mások által rájuk tukmált gondolatok mentén hajlandók foglalkozni. Azt lesik a politikában is, mi a trendi, mit diktálnak kenyéradó gazdáik, és azzal sem törődnek, ha az uralkodó állásponttal szemben minden porcikájuk berzenkedik.
Lázadásunk első jele legyen az, hogy szembeszállunk velük. Aki nem akar idióta lenni, annak kötelező saját, akár sajátos álláspontot kialakítani a világ dolgairól. Ehhez pedig tájékozódni, gondolkodni kell, és soha nem sodródhatunk a könnyebb ellenállás irányába. A valós tényeken, szilárd hiten alapuló véleményünket pedig akkor sem adhatjuk föl, ha nem a németek, de az egész világ jönne ellenünk. És legyen bármi a meccs eredménye, így kell élnünk holnap is. Úgyhogy, hajrá Magyarok!
Borítókép: Christoph Soeder/DPA/dpa Picture-Alliance/AFP
