A teljes 1,8 ezer milliárd eurós összeg harminc százalékát az éghajlattal kapcsolatos kiadásokra különítik el, és egy új, 17,5 milliárd eurónyi, a méltányos átállást támogató alap biztosít majd segítséget azoknak a régióknak, amelyeknek az átlagnál nagyobb mértékű átalakulásra van szükségük.
A „történelmi” szó használatának harmadik oka a pénz visszafizetésének módja. Annak érdekében, hogy a jövőben ne kelljen magasabb számlát benyújtani a tagállamoknak, Európának saját új bevételekből kell visszafizetnie a felvett pénzt. Ezek közé tartozik a nagy technológiai vállalatokra kivetett adó, az újra fel nem dolgozott műanyagokra kivetett adó, valamint az alacsonyabb éghajlat-politikai célokat kitűző országokból származó import szén-dioxid-kibocsátás ára.
Néhányan fel fogják tenni a kérdést, hogy egyes országoknak miért kell pénzt adni vagy kapni egy több ezer kilométerre lévő másik országtól. A válasz egyszerű. Európa jólétének titka az egységében és az egységes piacában rejlik. A szolidaritás tehát a saját érdekünk, és az egyik országban befektetett euró tulajdonképpen mindegyik ország számára befektetést jelent.
Gondoljuk végig, mi történik a turizmussal, ha az európaiak nem engedhetik meg maguknak, hogy egy bizonyos városba vagy országba utazzanak. Gondoljuk végig, hogy mi történik a gyártóinkkal, ha nem tudják beszerezni a szükséges alkatrészeket a különböző európai országokban működő beszállítóiktól. Gondoljuk végig, hogy a válság milyen következményekkel járt mindannyiunkra nézve: káros hatással volt az emberek jólétére, a vállalkozások fizetőképességére, a társadalom működésére és minden egyes európai ország gazdaságára. És a válságnak még nincs vége.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!