Fütyülnek rá

Az angol labdarúgó-válogatottat már a mérkőzés előtt kifütyülték a saját szurkolói. A reakciónak semmi köze a futballhoz.

Az angol labdarúgó-válogatottat már a mérkőzés kezdete előtt kifütyülték a saját szurkolói. Pedig a futball őshazájában régóta nem lehettek ennyire optimisták a drukkerek. A 2018-as világbajnokságon negyedik helyezett fiatal csapat immár tapasztalattal felvértezve készülhet arra, hogy Anglia 1996 után ismét érdekelt legyen az Európa-bajnokság végjátékában.

Talán ebből is sejthető: a szurkolói reakciónak semmi köze a futballhoz. Az angol játékosok már egy éve gyakorolják a Black Lives Matter-mozgalom jelképes szertartását – egységes reakciót kiváltva a koronavírus-járvány miatt üres lelátókból… Múlt szerdán aztán fény derült az igazi problémára. Az angolok a pandémia kitörése óta először Ausztria ellen játszottak ismét nézők előtt, ám a visszatérés egységes megünneplése helyett kiderült, hogy a térdelés megosztja az angol tábort. Füttyszó és taps egyaránt felhangzott, ahogy a vasárnapi, Románia elleni találkozó előtt is.

Az angolok korábbi kiváló labdarúgója, Gary Lineker szerint éppen a fütyülők reakciója bizonyítja, hogy bizony szükséges a játékosok protestálása. A szövetségi kapitány, Gareth Southgate úgy fogalmazott, ez a viselkedés kritika a fekete bőrű játékosai felé. Ilyen egyszerű volna? Aki fütyül, az rasszista? Az angol bajnokságban, a Premier League-ben a fekete bőrű Wilfried Zaha volt az első, aki visszautasította a térdelést, mert üres színpadias gesztusnak tartotta a jelképes mozdulatot. Mások elutasíthatják a Black Lives Matter-mozgalom hátterét vagy az ahhoz köthető erőszakos bűncselekményeket. S lehetnek olyanok is, akik nem kíváncsiak semmiféle politikai véleménynyilvánításra a stadionban, elvégre a futballmérkőzéseken évek óta felhívják a szurkolók figyelmét arra, hogy tartózkodjanak ugyanettől.

A történet nem csak az angolokról szól, akik – megkésett birodalmi kulturális térítésképpen – rendre aktuális ellenfelüket is felkérik, hogy csatlakozzon a térdeléshez. Tavasszal a lengyelek a világbajnoki selejtező előtt nem ereszkedtek térdre, most Ausztria igen, míg a román válogatottnál szemlátomást nem volt ukáz, a többség térdelt, Nicolae Stanciu viszont állva maradt. Amit persze meg kellett indokolnia: az ellen tiltakozott, hogy klubtársát, a cseh Ondřej Kúdelát az UEFA rasszizmus vádjával, közvetlen bizonyíték nélkül eltiltotta az Eb-szerepléstől.

Gareth Southgate nem akarja, hogy a sajtó munkatársai a játékosait a térdelésről és a füttyszóról faggassák. Adja magát a megoldás, mit kellene tennie ennek érdekében, ám a szövetségi kapitány azt is kijelentette, hogy továbbra is egységesek, és a kontinensviadal alatt is folytatják a rituálét. Az elmúlt hét tapasztalatai alapján garantálható, hogy az angol válogatott a londoni Wembley-stadionban ekképpen már a találkozók előtt feszültséget szít játékosai és szurkolói között, a döntéshelyzetbe kényszerített ellenfélről már nem is szólva. Valószínűleg ezt a feszültséget akarja bölcsen elkerülni a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, ezért döntött úgy, hogy a tokiói olimpián nem lehet az ismert BLM-szimbólumokkal protestálni a versenyek és az eredményhirdetés alatt sem. Az Európa-bajnokságon viszont szabad a térdelés.

Anglia papíron nagy lehetőség előtt áll, hiszen mindhárom csoportmeccsét a Wembley-ben játszhatja. Ha továbbjut, akkor a nyolcaddöntőjét is, majd újabb lépés után a végjátékra hazatérhet, hiszen az Eb elődöntőit és a finálét szintén London emblematikus stadionjában rendezik. A döntővel együtt tehát a hét meccsből akár hatot is otthon vívhat meg az angol labdarúgó-válogatott, ami hatalmas előny a vetélytársakkal szemben. Ezt az előnyt teszi kockára a megosztó aktussal. Megéri?