És most ez a generáció az, akik mindezzel a hátuk mögött, egy sosem látott helyzetben a legkiszolgáltatottabb, legsérülékenyebb csoportot jelentik. A világot sújtó pandémia új, sosem látott erőfeszítést igényel tőlük. Most nem a cselekvés ideje jött el, nem kell megoldaniuk semmilyen helyzetet, csak a járvány terjedésének megelőzése miatt otthon kellene maradniuk. Sokan megfogadják a tanácsot. Ám vannak olyanok is, akiknek nem vagy nehezen megy a visszavonultság.
Manapság mindenkit meg kell érteni. A pszichológia tudományának azon fejezete, amely a különböző cselekvések mögött rejlő gondolatokat, lelkiállapotokat elemzi, az átlagembernél már mintha úgy csapódna le, hogy kvázi felmenti rosszat, mert hisz megvan, mi idézte azt elő. Már meg kell érteni a békétlent, az öngyilkost, a gyilkost, az erőszakolót, a deviánst. Ennyi erővel akár meg lehetne érteni az örökmozgó nyugdíjast is. Maga akarja megoldani az életét, nem hisz a „felülről jövő” tanácsnak. Ez a mentalitás, ez a makacsság régebben lehet, hogy segített, de most nem fog.
Vannak erők, melyek valamiért abban érdekeltek, hogy összeugrasszák a generációkat. Akik azt énekeltetik ártatlan szemű gyermekekkel, hogy a nagyanyám egy környezetszennyező disznó. Akik „nyuggereznek”, ha máshová szavaznak, mint szerintük kellene. Akik ma durván kiosztják ezeket a „nyuggereket”, mert nem maradnak otthon. Ez nem biztos, hogy segíteni fog.
De mindent meg kell tennünk a környezetünkben élő idősekért (és nem idősekért), hogy újra és újra elmondjuk türelemmel, hogy maradjanak otthonaikban. Mert ha a nagymama otthon marad, otthon fog maradni a nagypapa is. És ha minél több helyen jön szembe velük az üzenet, akár a médiában, akár plakátokon: „Maradjon otthon!”, akkor lesz foganatja.
Ezt mindannyian megtehetjük. És azért csendben mondjunk el értük egy imát is.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!