Kolumbusztól Trumpig: Törlés most

A világ történelméről alkotott ismereteinket alapjaiban akarják megváltoztatni.

Washington, 2020. július 8. Donald Trump amerikai elnök (b) üdvözli Andrés Manuel López Obrador mexikói elnököt a washingtoni Fehér Ház nyugati szárnya elõtt 2020. július 8-án. MTI/EPA/Al Drago Fotó: Al Drago Forrás: MTI

Mi történik az Egyesült Államokban? Miért akarják az amerikai történelemhez szervesen hozzátartozó szobrokat ledönteni a tüntetők, hogyan juthatnak el odáig, hogy immáron George Washington és Abraham Lincoln szobrai is célkeresztbe kerültek? Nem beszélve arról, hogy Európában is megjelentek a tüntetők, s például Londonban már Winston Churchill is elfogadhatatlan történelmi személyiség lett számukra? Mi van e jelenség mögött?

A jelenlegi válságállapotnak különböző szintjei vannak, a felszíntől a mélyig.

Az első szint maga a kiváltó eseményre adott reakció: George Floyd fekete férfival szemben a rendőrök az összes körülményt figyelembe véve brutálisan jártak el, aminek következtében a férfi meghalt. Nyilvánvaló volt a képekből, hogy a fekete férfi nyakát leszorító rendőrrel, s az ehhez asszisztáló társaival szemben büntetőeljárást kell lefolytatni, és ki kell zárni őket a rendőrség kötelékéből. A jogszerű folyamat megindult, és az is érthetőnek tekinthető, hogy az érintett etnikum tagjai az utcán tiltakoztak az indokolatlanul erőszakos rendőri eljárás miatt, már csak azért is, mert ehhez hasonló események korábban is előfordultak feketékkel szemben.

Eddig még mindez indokoltnak is tartható – azonban itt nem állt meg a történet. S ez már a következő szint, amikor belépnek a képbe a háttérszervezők, a háttérhálózatok. Akik már nem egy elítélendő cselekménnyel kapcsolatban várnak arányos és indokolt jogi-büntetőjogi következményeket, hanem lehetőséget látnak arra, hogy az esemény kapcsán ideológiai és világátalakító céljaiknak megfelelően gyakoroljanak nyomást az államokra, a társadalmakra, az állampolgárokra – s nem utolsó sorban a rendőrségre.

Ma már jól tudjuk, hogy a Black Lives Matter nevű szerveződés, illetve az Antifa nevű szélsőbaloldali mozgalom és más, hozzájuk kapcsolódó csoportok vették át az Egyesült Államokban és főleg Nyugat-Európában – Közép- és Kelet-Európában elszórtabban – jelentkező erőszakos demonstrációk irányítását. Az Antifa mozgalmat kezdetek óta jellemzi a „nacionalizmus” elleni fellépés, ami valójában nem jelent mást, mint hogy a nemzetek, a nemzetállamok létét kérdőjelezik meg, s ha valaki meglepődne, hogy a rendőrség felszámolását is követelik, akkor ne tegye, ugyanis az Antifa már régóta az állami erőszakmonopólium ellen lép fel, s célja leginkább egy sajátos anarchista társadalmi állapot létrehozása. Az Antifa fellép a kapitalizmus és a rasszizmus ellen is, s szerintük hármas elnyomás érvényesül: szexuális, etnikai és osztályalapú.

Az Antifa és a Black Lives Matter tehát már önmagában messze túllépnek a George Floyddal történtekkel kapcsolatos reakciókon, s antirasszista, antikapitalista, nemzetellenes stb. céljaikat próbálják belevinni a tüntetések sorozatába. Ám a Black Lives Matter és az Antifa mögött is állnak erők, amelyek még tágabb és átfogóbb célokat akarnak elérni, s felhasználják ehhez a két mozgalmat. Ma már köztudott, hogy a Soros-hálózat évek óta pénzeli a Black Lives Mattert, s ez önmagában nyilvánvalóvá teszi, hogy amit a mozgalom tesz, az a legkevésbé független attól, amelyet Soros György és az őt előretoló globális elit tagjai lehetőségként megláttak a haláleset kapcsán kialakult elégedetlenségi és gyűlölethullámban.

George Floyd szerencsétlen halálát megpróbálja a globális hálózat kihasználni arra, hogy megtámadja a Donald Trump elnöksége alatt működő rendőrséget, ezen keresztül a „nacionalista”, „rasszista” és erőszakos államot, amelyet Trump irányít. Vagyis, a választások előtt fél évvel ez a legjobb alkalom arra, hogy helyreálljon a világ rendje, Trumpot lejárassák az egyre átfogóbbá váló tüntetésekkel, amelyek mögé a hálózatos logika szerint felzárkózik a média a CNN-től a Washington Postig és tovább, felzárkóznak az ügyeletes megmondóemberek, színészek, zenészek, Hollywood, egyetemi tanárok, művészek, mindenki, akinek befolyása és lehetősége van a közhangulat alakítására.

És ezen a ponton utalnék Borvendég Zsuzsanna cikkének címére, amely a Magyar Nemzet június 29-i számában jelent meg: A hálózatkutatás megkerülhetetlen. A globális hálózatok kutatása pedig különösen az! A cél tehát világos, Trumpot el kell söpörni az útból, jöjjön a legkevésbé sem karizmatikus, de a céloknak megfelelő Joe Biden, akivel az Egyesült Államokat vissza lehet vezetni a „nacionalizmusból” – tehát a nemzeti érdekekre, a középosztály felemelésére irányuló, s a világot csendőrként immáron irányítani nem akaró politikából – a globalista, világuralmi Egyesült Államokhoz.

De – s ez egy újabb, talán a legmélyebb szint – a globális liberális elit elérkezettnek látja az időt arra is, hogy a világ eddigi történelméről alkotott ismereteink alapjaiban megváltozzanak. Ennek a lényege pedig nem is olyan bonyolult: minden, mögöttünk feltorlódott történelmi kort az elnyomás, a hierarchia, az emberek közötti alá- és fölérendeltség, az egyenlőtlenség jellemezte, többek között osztályelnyomás, nemzeti és vallási elnyomás, etnikai elnyomás, s ehhez még társul a szexuális kisebbségekkel szembeni elnyomás is. Márpedig ez a több évezredes korszak alapjaiban és teljes egészében, szőröstül-bőröstül elvetendő, mert a globalista, liberális és baloldali gondolkodás és világlátás szerint csak és kizárólag az emberek közötti egyenlőség, a hierarchiák, társadalmi különbségek nélküli társadalom lehet igazságos, békés és humánus.

Mit sem számítanak az adott korok kihívásai, korszelleme, elvárt és bevált normái, erkölcse, hagyományai, évszázados és működő intézményei. Mit számít az a globalista liberálisoknak, hogy George Washington volt a függetlenné váló Amerikai Egyesült Államok első elnöke, aki az amerikai demokrácia egyik megalapítója, ha kiderül róla, hogy rabszolgákat tartott. Mit sem számít az, hogy Abraham Lincoln az akkori kongresszusi képviselőkkel kínkeserves küzdelmet folytatott azért, hogy végül megszavazzák a rabszolgaság eltörlését, s ezzel éppen a feketék számára kellene, hogy történelmi hősük legyen, ha az őt ábrázoló szobor mégsem megfelelő, mert a szobra előtt egy fekete rabszolga térdel. És mit számít az, hogy Churchill Hitler és a nácizmus legyőzésében oroszlánrészt vállalt és ezzel örökre beírta a nevét a történelembe?

Tehát, a végcél – hasonlóan a kommunistákéhoz – a múlt teljes eltörlése, zárójelbe tétele, s egy új korszak megnyitása, az „igazi” történelem megkezdése, amely az egyenlőségre épül. Washingtonnak, Lincolnnak, Churchillnek, Kolumbusznak Trumppal együtt el kell tűnnie, mai követőikkel együtt.

Ez tényleg vízválasztó törésvonal és vízválasztó korszak, ezért a nemzeti alapú konzervativizmus most már nem elégedhet meg a reagáló kritikával: meg kell védenie azt a történelmet, ami által önkorlátozó és önmérséklő, közösségi normák szerint élő, közösségekhez kötődő szabad emberré váltunk.

A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója