Kutyavilág Budapesten

A budapesti embereknek nem egy főpolgármesteri csőszre, szabályzatokra és büntetésekre, hanem példamutatásra van szükségük.

Budapest, 2019. október 11. Karácsony Gergely közös ellenzéki fõpolgármester-jelölt, Zugló polgármestere a kerületi önkormányzat folyószámlájának kivonatát mutatja Szabó Rebeka zuglói alpolgármesterrel közösen tartott sajtótájékoztatóján az önkormányzat épülete elõtt 2019. október 11-én. MTI/Kovács Tamás Fotó: Kovács Tamás

Az újonnan létrehozott posztot Szabó Rebeka zuglói alpolgármester, Karácsony Gergely párbeszédes párttársa tölti majd be. Mindez egy újabb látszatintézkedés csupán, hogy maguknak vindikáljanak a közbeszédben egy fontos, pártállástól függetlenül sokakat érintő és érdeklő témát. Tarlós István – és a Fidesz–KDNP-s polgármesterek – közreműködése által kilenc év alatt a fővárosi kutyatartás kultúrája jelentős fejlődésen ment keresztül.

A teremtett világ, benne az állatok és a növények megóvása, illetve az erről való értekezés nem balliberális privilégium, hanem minden jóérzésű ember közös célja. A siker érdekében nem ígérgetésre, újabb pártkatonák pozícióba emelésére és terméketlen szólamokra van szükség, hanem értelmes ötletekre, életképes elképzelésekre, valamint azok következetes megvalósítására. Az élőlények védelme nem ideológia kérdése, hanem attól függ, hogy ki mennyire képes rendszerben és távlatokban gondolkodni.

Vegyük például az ember legjobb barátait, a kutyákat. A latinul canis lupus familiaris (családhoz tartozó) gyűjtőfogalommal illetett ebek képezik a legszorosabb kapcsolatot az élővilág és az emberek között. Felgyorsult világunkban talán még nagyobb szükségünk van kutyáink szeretetére, mint eddig bármikor. A munkaerőpiaci igények során a magas IQ-val, tárgyi tudással rendelkező pragmatikus fiatalok iránti kereslet vált dominánssá, ezért az elmúlt évtizedekben több generáció került ki hiányos érzelmi intelligenciával az iskolapadokból. Egy szoros ember-állat kapcsolat ezen a tendencián is segíteni tud.

A kutya különleges képességeit, szolgálatát a XXI. századi modern civilizáció sem képes számos területen újfajta találmánnyal, technológiával pótolni. Gyakorta felmerülő vitakérdés, hogy lehet-e joga a kutyának, ha nincs kötelezettsége. Egy vakvezető kutyának is van „kötelessége”, amit ragaszkodásból, a gazdi iránti szeretetből végez. De az ebek vadászat során is, terápiás állatokként vagy épp őrkutyaként is teljesítik „kötelességüket”, mindemellett pedig részei az állattartó családok hétköznapjainak, igaz barátként, családtagként is tekinthetünk rájuk. Egy kutya szeretete, ragaszkodása, hűsége és ezek viszonzására, az állatokkal való törődésre való képesség elsajátításával mi magunk is emberibbek, egymás problémái iránt megértőbbek, érzékenyebbek lehetünk, még a mai rohanó és gyorsan változó világban is.

Ez az, amit Budapest jelenlegi vezetése és az ellenzék nem ért. A társállatok szeretete, a kerékpáros közlekedés űzése és általában a környezetvédelemre való odafigyelés nem politikai identitás kérdése. Az viszont politikai kérdés, hogy milyen világot vizionálunk, és a felvázolt elképzelés érdekében mit teszünk. A teremtett környezet védelme érdekében tettek kellenek. A budapesti embereknek nem egy főpolgármesteri csőszre, szabályzatokra és büntetésekre, hanem példamutatásra van szükségük, mintát kell adni számukra.

A szerző országgyűlési képviselő (KDNP)