A nyári kis Covid-rés idején gyorsan meglátogattam régi prágai teológiaprofesszoromat. Leültünk az egyik tipikusan rossz kiszolgálással megvert, de jó sörrel megáldott cseh vendéglőben egy kis beszélgetésre. A mai diákságról kezdett mesélni, kicsit keserűen taglalta az egyetemi túlpolitizált légkör émelyítő hétköznapjait, a petíciók, ellenpetíciók és ellen-ellenpetíciók világát. Az ambíciótól szétpattanó fiatal asszisztensek önkényeskedését, akik ugyan a latin- és görögvizsgán épphogy csak átbukdácsoltak, az új világrend lingóját annál folyékonyabban beszélik.

A keresztényeket szidó Magyar és a feltámadás
A Tisza-pártelnök álságos kijelentése olyan nemzeti érzelmekre próbál hatni, amelyekhez neki nem sok köze van.