Németország a hazugság földje

A Bundestag-választás után az uniópártok tiszta lapot nyithatnak Magyarországgal.

Angela Merkel német kancellár online kormányközi konzultációt tart Li Ko-csiang kínai miniszterelnökkel. Fotó: Michele Tantussi Forrás: MTI/EPA/Reuters pool/

A szeptember 26-i Bundestag-választás politikai mérlegkészítés lesz tíz évvel a szövetségi köztársaság balfordulata, valamint hat évvel azután az évezredes hiba után, amelyet Angela Merkel 2015-ben elkövetett. A Német Szociáldemokrata Párt máris elintézte magát, az uniópártok (CDU/CSU) pedig még a jelentéktelenségbe való zuhanás előtt állnak, amit önmaguknak okoztak.

Vajon lenyelte-e időközben a német népesség mindkettőt, a köztársaság balra fordulását és a lehetővé tett népbeáramlást? Lehetővé tette-e a 2015-ös pusztító, téves migrációs döntés utáni, világ- és éghajlatmentésnek nevezett német erkölcsterror a német állami intézményekben megvalósult súlyos bizalomrombolás elkendőzését, ezt a kifejezetten baloldali–zöldpárti kampánycélt? Sikerült-e vajon úgy beadni ezeket a témákat a németeknek, hogy újraértékeljék a prioritásaikat, és a biztonsághoz, munkahelyekhez, gazdasághoz, energiához fűződő szabadság kerüljön a politikai napirendre a tömeges bevándorlás, a német társadalom multikulturális lerombolása, a genderizmus és még sok minden más ellenében? Sikerült-e vajon minden ráció ellenében a németeket egyedül üdvözítő témaként védelmezni a világ megmentéséhez fűződő német elbizakodottságot?

Kétségem van ezzel kapcsolatban. Több mint harminc évvel ezelőtt csaknem mindenfelé bűzlött az NDK-ban. Az ipari térségeken áthaladva napközben is gyakran fel kellett kapcsolni az autók fényszóróit a szmog miatt. Számos gyermek pszeudokruppban, nehéz köhögésben szenvedett. Ma egész Kelet-Németország a tiszta levegő oázisa, a Fridays for Future (Péntekek a jövőért) klímavédő mozgalom jólétben élő gyermekei pedig a keletnémet valóságra való tekintet nélkül ugrabugrálnak. Számos keletnémet érzi úgy, hogy egy klímaügyi Patyomkin-faluban kell élnie. Sokan akarnak kíméletesen bánni a Földdel. Azt azonban, hogy az ökológiailag jól álló Németországot – a világ megmentésétől vezéreltetve – gazdaságilag és energetikailag a mélységbe taszítsák, ezt csak azok a zöldkörnyezetben élők értik meg, akik szakítottak hivatásukkal és tanulmányaikkal.

Rátérve a most kezdődő német választási kampányra: itt is igen kényes demokráciaelméleti kérdések tehetők fel. Hogyan alakul majd a választási harc az ember alakította járványügyi szabályok közepette? Lesznek-e nagy rendezvények? Elmegy-e ezekre egy csomó ember úgy, hogy talán a szabadban is kötelezően maszkot kell viselnie, amit elképzelni is abszurd? Hogyan alakul majd a német nyilvánosság? Egy éve már hetente tízezrek tüntetnek Németországban a többszörösen is ellentmondásos járványügyi szabályok ellen. Ezek az emberek a fősodorbeli médiában csak vírustagadókként jelennek meg – ha egyáltalán megjelennek, noha politikailag nagyon sokszínűek, és nem vonják kétségbe a vírus meglétét. Németország a hazugság földjévé vált.

Egy a választásokkal kapcsolatos fontos kérdés még lappang, ámde virulenssé válhat: ez a levélszavazatok kérdése. Noha a legtöbb német a szavazás napján elmegy valamelyik szavazókörbe, egy kisebbségük előre, levélben adja le a voksát. Amennyiben a szövetségi kormány a választásokig fenntartja a járványügyi rezsimet, máris sokan tartanak attól, hogy a Bundestag-választást pusztán levélszavazatok révén bonyolíthatják le – ez márpedig a demokrácia előtti időkhöz való visszatérésnek felelne meg.

A szabad, titkos és közvetlen választás lényege a szavazókör fülkéjében leadott titkos voks. Csak ott válik minden polgár számára félelemtől mentessé, hogy ikszeljen. Az egyén a szavazófülkében mentes a családi, baráti és egyéb társadalmi lojalitásoktól. Aki elveszi a szavazásnak ezt a szabadságát, az a demokráciától a demokratúra felé tesz lépést. A levélszavazatok önmagukban nem jelentenek a csalásra való felhívást, de ki vannak téve a csalásnak, mindenekelőtt pedig a szavazatok leadása erősebben függ a mutyiktól és a lojalitásoktól. Ahogy egy választáson nő a levélszavazók aránya, úgy szorul szükségszerűen háttérbe a szabad és titkos választás szempontja. A választásokba és a választási eredményekbe vetett bizalom az a kötőanyag, amely a polgároknak a köztársaságukban való bizalmát jelenti.

Az uniópártok megállapodtak, hogy Armin Laschet kancellárjelöltségét támogatják. Indulatos volt az ezt megelőző viszály Markus Söder CSU-elnök és Armin Laschet CDU-vezető között. Győzött a nagyobb párt kiegyensúlyozottan működő elnöke, veszített a CSU energikusan fellépő opportunistája. Ennyiben Armin Laschet a magyarok számára kiszámíthatóbb lehet. Mindketten szkeptikusak a jelenlegi magyar kurzussal kapcsolatban, és ebben a félreértések minden bizonnyal nagy szerepet játszanak. De a választások után mégis mindketten tiszta lapot nyitnak Magyarországgal. A Németország és Magyarország közötti mostani szótlanság és a magyar politika egyoldalúan Magyarország kárára való elferdítése nem maradhat így. Az Európai Uniónak tisztességes együttműködésre van szüksége – ez sorskérdés.

Most azonban először a választási harc van soron, amely ugyanakkor a várakozások ellenére sem a személyi kérdésekben, sem a programban nem végérvényesen világos az uniópártoknál. Az Armin Laschet melletti döntés ugyanis ideiglenes lehet. Június 6-án Szász-Anhaltban új tartományi parlamentet választanak, és ha a CDU nem éri el ott a célját, akkor újra felvetődhet a kancellárjelöltségről folytatott vita. Nagy a nyomás. Az uniópártoknak kétségkívül azzal a zöldpárti bástyával szemben kell győzniük, amelynek létrejöttében szerepet játszottak. Jelenleg nem túl jók a kilátásaik. A felmérések a Zöldek előnyét mutatják. Hogyan akarnak a választási kampányban az uniópártok tematikailag előretörni? Egyelőre az Alternatíva Németországnak (AfD) kivételével minden mértékadó párt – ideértve a CDU/CSU-t is – átadta magát a világmegmentés zöldprogramjának. Nem kecmeregnek ki gyorsan ebből. Ténylegesen most a Zöldek tematizálnak.

Jelenleg az uniópártoknak nincsen választási programjuk. El kell ismerni, hogy Armin Laschet – Markus Söderrel ellentétben – nagyobb teret szentel a zöldtémák és a gazdaság összeegyeztethetőségének. Várakozó állásponton lévő CSU-párti ellenfele legutóbb zöldpopulistább volt, mint a Zöldek. A CDU-n belül Angela Merkel valószínű távozása elmozdítja a védőleplet, és könyörtelen harcokat fed fel az irányvonalért. Merkel régi ellenfelének, Friedrich Merznek a képviselő-jelöltségével az uniópártok régi gazdasági szakértelme valószínűleg visszatér a Bundestagba. Vele együtt számos más CDU-jelölt is harcba száll, akik vissza akarják kapni a CDU-jukat, illetve akik hadat üzentek a merkelizmusnak.

A szerző 1990 és 2005 között a szászországi SPD-képviselők vezetője, 2019-ben kilépett a Német Szociáldemokrata Pártból

(Borítókép forrása: MTI/EPA/Reuters pool)