Szülő 1 és szülő 2, vagyis a megvalósult francia rémálom

A haladó-liberális sajtómunkás elolvassa a narratívájába illeszthetetlen, számára kedvezőtlen hírt, majd elhallgat. Megnémul, megsüketül, lebénul. Újságírásra alkalmatlanná válik.

epa07296681 French President Emmanuel Macron (C) meets pupils as he visits the school of Saint-Sozy, southwestern France, 18 January 2019. His visit comes prior to a 'great national debate' against 600 mayors of Occitania, over the grievances fuelling the 'yellow vest' (gilet jaune) movement. EPA/LUDOVIC MARIN / POOL MAXPPP OUT Fotó: LUDOVIC MARIN / POOL Forrás: MTI/EPA/LUDOVIC MARIN / POOL MAXPPP OUT

Csütörtökön egy egészen megdöbbentő hír látott napvilágot. Honnan máshonnan, mint a derék franciák országából. Emmanuel Macron elnök úr egyik kiváló képességekkel rendelkező, ám eleddig méltán ismeretlen képviselője, bizonyos Valérie Petit a francia nemzetgyűlés elé terjesztett egy olyan törvényjavaslatot, amelynek értelmében az iskolákban tilos lesz majd apának és anyának hívni az apákat és az anyákat. A Macronhoz hű többség a törvényt zokszó nélkül, villámgyorsan megszavazta, így mostantól a francia iskolákban az anyát szülő 1-nek, az apát pedig szülő 2-nek szabad csak hívni. Az anya és apa kifejezéseket törlik a osztálynaplókból is.

Mert ez így elfogadó, így toleráns és így haladó. És mert így nem fogják megbántani azokat a homo- vagy transzszexuális párokat, akik valamilyen módon gyerekhez vagy gyerekekhez jutottak. És ez nem vicc. A vicc az, hogy a mi drága független-objektív, haladó-liberális, nagyon szabad sajtónk egy árva sort sem írt a legalábbis furcsa, de inkább felháborító esetről. Mert csak. Ami egyébként a legkevésbé sem meglepő, hiszen bizonyos esetekben ez náluk a szokásos ügymenet részét szokta képezni. Napi rutin. A haladó-liberális sajtómunkás elolvassa a narratívájába illeszthetetlen, számára kedvezőtlen hírt, majd elhallgat.

Megnémul, megsüketül, lebénul. Újságírásra alkalmatlanná válik.

Talán majdnem mindenki emlékszik arra, hogyan hallgattak tiszta erőből, mikor Juhász Péter és Havas Henrik urak #metoo-gyanús ügyeiről kellett volna írniuk. Vagy mikor kiderült, hogy mind a szorgos németektől, mind a bohém franciáktól tömegével menekülnek azok a zsidó származású állampolgárok, akiket valamilyen furcsa okból kényelmetlenül érint, ha bizonyos, a Közel-Keletről egészen a két nyugati országig menekülő muzulmán migránsok megköpködik vagy megverik őket, esetleg rájuk gyújtják lakásaikat. No de térjünk vissza a korszakos nyelvújítókhoz!

Aki esetleg úgy okoskodna, hogy Franciaországot az elmúlt években eget és földet rengető változások rázták meg, például ugrásszerűen megnövekedett a gyermekeiket homoszexuális párkapcsolatban nevelők száma, esetleg minden második anya – pardon, szülő 1 – az elmúlt években világosodott meg abban a tekintetben, hogy igazából női testbe született férfi vagy férfitestbe született nő, vagy tudom is én, aranyhaltestbe született rozsomák, majd ezen áldatlan állapotokon egy gyors lefolyású, az állam által támogatott nemváltó műtéttel segített, és emiatt vált elengedhetetlenül szükségessé a fenti intézkedések bevezetése, nos az nem is tévedhetett volna nagyobbat. Ugyanis szó sincs ilyesmiről! A Le Parisien című francia napilap értesülései szerint ugyanis Franciaországban a heteroszexuális párok aránya 96 százalék.

Marad tehát négyszázaléknyi LMBTQ-kisebbség, no de közülük is nagyon kevesen jutnak el odáig, hogy gyereket fogadjanak örökbe maguknak, majd még ennél is tovább csökken azoknak a száma, akik egészen az iskolai beiratkozásig együtt maradnak, és békés együttélésben és -értésben nevelik csemetéiket. Erre vonatkozóan szinte lehetetlen megbízható számokat találni, de majdnem biztos, hogy a lakossághoz képest 1 és 0,5 százalék közé lőhetjük be azokat, akik esetében tényleg indokolatlanul beszélünk apaságról és anyaságról. Akik szülő 1-ek meg szülő 2-k. Akiket elmondhatatlanul bánt, frusztrál és kétségbe ejt ezeknek az ósdi, idejétmúlt és meghaladott szavaknak az emlegetése.

Bár egyes tudósok még kutatják, hogy például a „szülés” szó mennyivel haladóbb és toleránsabb, mint az apa meg az anya, ha és amennyiben olyan személyekről beszélünk, akik ha megfeszülnének, sem tudnának szülni. Emiatt a szabad szemmel láthatatlan kisebbségi csoport miatt a szótárakból száműzni kell a legszebb és legszentebb szavakat, és ahogy mostanában zajlanak a dolgok, a „halott, fehér férfiak” alkotásainak tekintetében szinte bizonyosan az irodalomból is. Mindegy. Illetve, dehogy mindegy. Inkább agyrém, de ez van. Öröm az ürömben, hogy az egész nem itt zajlik, a mi drága Magyarországunkon, hanem a hétvégenként rendszeresen lángba boruló Franciaországban. Az úgynevezett fejlett Nyugaton.

Édes hazánk azonban a liberálisok legnagyobb bánatára még nem lépett a haladás fényes sugárútjára, így írásomat mindenféle retorzió nélkül zárhatom József Attila gyönyörű sorai­val. Tehetünk azért, hogy például ezt a verset is továbbra is leírhassuk, elszavalhassuk? Tehetünk! Ha az előttünk álló európai parlamenti választásokon a kollektív elmebajt támogatók helyett a normalitást oltalmazókra szavazunk.

Akkor nem úgy fog kezdődni József Attila verse, hogy Édes szülő 1-em, egyetlen, drága. Hanem így: Édesanyám, egyetlen, drága, / te szűzesség kinyilt virága / önnön fájdalmad boldogsága. / Istent alkotok (szivem szenved) / hogy élhess, hogy teremtsen mennyet, / hogy jó legyek s utánad menjek!