Tiszteletet a rendvédelmiseknek!

Ezek a nők és férfiak sokszor az egészségüket, sőt akár az életüket is kockáztatják.

Horváth József
2020. 05. 15. 8:00
null
20200409 Budapest katonák járőrözés Koronavírus illusztráció Magyar Nemzet fotó:Mirkó István Fotó: Mirkó István
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az okos ember barátokat gyűjt és nem ellenségeket. Az okos politikus pedig minél több szavazót igyekszik maga mellé állítani, mert csak így győzhet a demokrácia keretei között. Ezért sem értem a magyar balliberális oldalt, amikor időről időre kiderül, hogy milyen erős ellenérzéseket táplál a magyar fegyveres testületekkel szemben, illetve milyen prekoncepcióik vannak a katonákkal, rendőrökkel, katasztrófavédőkkel, NAV-osokkal és titkosszolgálatoknál dolgozókkal szemben. Értem én, ha az erős nemzetállam és az azt védelmezni hivatott szervezetek csak mint lebontandó, felszámolandó, a globalizáció útjában álló, maradi őskövületek szerepelnek a világképükben. De a legtöbb euró­pai és tengerentúli demokráciá­ban a politikai fősodor pártjai támaszukként tekintenek a fegyveres és rendvédelmi szervekre, nem pedig ellenségekként, az ott dolgozókra és családtagjaikra pedig mint potenciális szavazóikra.

El tudják azt képzelni, hogy az Egyesült Államokban politikai babérokra vágyó jelöltek az amerikai hadsereg katonáit támadnák, az ott szolgálókon élcelődnének nagy nyilvánosság előtt? Aligha. Ha akad is ilyen, azt a saját pártja sem jelölné szenátornak, kormányzónak, pláne elnöknek. Mert tudják, hogy ilyet soha nem választanának meg a szavazóik. De hasonló mentalitást látunk a nyugat-európai politikai kultúrában is, kivéve talán Németországot, de ott a II. világháború és a holokauszt szörnyűségei miatt még napjainkban is teljesen más a politikai alaphelyzet.

Magyarországon viszont a rendszerváltozás óta szinte evidenciának tekinthető, hogy amíg a nemzeti alapokon álló kormányok erősítik az államot és ezzel párhuzamosan a fegyveres testületeket, addig a balliberális vezetés csak leépíti, megszorítja, jó esetben megtűri ezeket a szervezeteket. De akkor is, rossz tanulóként, a leghátsó sorba ülteti őket, legalábbis a költségvetési források tekintetében. 2000-ben az első Orbán-kormány közel megduplázta a fegyveres testületeknél dolgozók fizetését. Ez akkor hatalmas dolog volt, hiszen a rendszerváltozás óta eltelt tíz év során a hivatásos állomány életszínvonala folyamatosan romlott. Ezzel párhuzamosan megkezdődött a műszaki, technikai, fegyverzeti eszközpark modernizálása is. Ez a pozitív tendencia a 2002-es választások után ismét megtört. 2010-re úgy érkezett meg ez a terület, hogy anyagilag és technikailag ismét erősen erodálódott.

Érdemes megjegyezni a nemzeti összetartozás évében, hogy a trianoni diktátum 35 ezer katonát engedélyezett hazánknak. Ehhez képest 2010-ben alig 24 ezer katona szolgált a magyar honvédségben, fegyverzete pedig alapvetően jobban hasonlított egy múzeumi bemutatóra, mint egy NATO- és uniós tagállaméra. Az akkori kormány csak a missziós képességeket tartotta fontosnak, hogy a NATO felé a minimális kötelezettségeknek eleget tegyünk. A szó igazi értelmében vett „hon” védelmét egyáltalán nem tartották fontosnak. A raktáron lévő fegyverzetet kiárusították vagy felújítva elajándékozták. Ami persze abból a szempontból érthető volt, hogy tartalékosállomány hiányában erre szükség sem volt. De nemcsak a honvédség volt a balliberális kormányok mostohagyereke, hanem a rendőrség és a többi fegyveres szervezet is.

Ehhez képest 2010 óta hatalmasat fordult a világ. Az elmúlt tíz esztendő alatt – az ország teherbíró képességének növekedésével párhuzamosan – jelentősen és folyamatosan emelkedett a rendvédelmi dolgozók illetménye. A műszaki, technikai, informatikai és fegyverzeti modernizáció is öles léptekkel halad. Az Orbán Viktor miniszterelnök vezette kormányok alatt történt fejlesztések eredményeként radikálisan csökkent a bűnözés, az ország külső és belső biztonsága jelentősen erősödött. Ez pedig a gazdaság számára is komoly értékké vált, növeli a külföldiek befektetési kedvét, a beutazó turisták számát.

Napjainkra a honvédség létszáma eléri a 38 ezret, míg a tartalékosok száma a nulláról közel kilencezerre nőtt. A Zrínyi 2026 program részeként pedig szisztematikusan folyik a teljes fegyverzet modernizációja is. Mindeközben a koronavírus-járvány miatt kiderült, hogy milyen fontos a vegyvédelmi képesség megléte a honvédségnél. Elég, ha csak a fővárosi idősotthonok fertőtlenítésére, vírusmentesítésére gondolunk.

Mindeközben a magyar balliberális ellenzék azt tartja fontosnak – és ezzel együtt azt gondolja szavazótábora növelésére a leghatékonyabb eszköznek –, ha a járvány leküzdésére bevetett katonákon, rendőrökön köszörüli a nyelvét. Diktatúrát emlegetni akkor, amikor katonai járőrök jelennek meg azokon a településeken, ahol honvédségi helyőrségek vannak, egyszerűen érthetetlen. Ahogy farkast kiáltani akkor, amikor kórházparancsnokok állnak szolgálatba. Hiszen egy vidéki kórházigazgató csak egyetérthet azzal, hogy intézménye külső védelmével, erősítésével, a védekezéshez szükséges eszközök őrzésével terhet vesznek le a válláról, hiszen így csak a gyógyításra kell koncentrálnia.

A közterületi rendőri és katonai jelenlét pedig jelentősen erősítette a lakosság biztonságérzetét. Különösen azért, mert intézkedéseikkel nem frusztrálták feleslegesen az embereket, hanem segítő szándékkal, támogatólag léptek fel. Csupán a legkirívóbb szabálytalankodókkal szemben intézkedtek. Minden balliberális politikai megnyilvánulás közül, amely a rendőri és katonai jelenlétet kifogásolta, a legmegdöbbentőbb Karácsony Gergelyé volt. Az a politikus, aki még a baloldal miniszterelnök-jelöltjeként az egész ország irányítására is alkalmasnak tartotta magát, a járvány csúcsán szerencsés lépésnek vélte, ha jól belerúg a hivatásos szolgálatot vállalókba. Amikor ütősnek – és talán humorosnak – gondolt bejegyzésében azt írta, hogy „Tisztek helyett teszteket!”, nagyot hibázott.

A hivatásos tisztek, tiszthelyettesek, szerződéses katonák, rendőrök, katasztrófavédők ezekben a hónapokban az egészségügyben dolgozók mellett a legaktívabban veszik ki részüket a vészhelyzet elhárításában. Ezek a nők és férfiak sokszor az egészségüket, sőt akár az életüket is kockáztatva mentesítik az idősotthonokat, védik az egészségügyi intézményeket és „mellékesen” ellátják az alapfeladataikat is. Lehet, hogy Karácsony Gergely és a balliberális politikai elit szükséges rosszként tekint a fegyveres testületekre és az ott dolgozókra. De a szuverén magyar állam egyik alapkövét és garanciáját jelentik ezek a szervezetek, hiszen biztosítják az ország külső és belső védelmét, állampolgáraik nyugalmát. Lehet ezek ellen a szervezetek és a hivatásos szolgálatot vállalók ellen felszólalni, hangulatot kelteni. De ezzel több százezer szavazót helyből elveszítenek, és a magyarok többségének szimpátiáját sem nyerik el. Több tiszteletet a rendőröknek, több tiszteletet a katonáknak!

Utóirat: tiszt csak az lehet, akinek diplomája és jogosítványa is van.

A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.