Jobboldal-imitáló ellenzék

Nagy a tolongás újabban a konzervatív jelmezkölcsönző előtt, de ez a balos maszkabál nemigen fog megtéveszteni senkit.

Márki-Zay Péter országos összefogást sürgetett Fotó: Havran Zoltán

Nagy elismerés az, hogy a baloldal a jelek szerint rájött: Magyarországon csak konzervatív, jobboldali politikával lehet választást nyerni, legyen az országgyűlési, európai parlamenti, avagy önkormányzati megmérettetés. Nyílt beismerés ez, valóságos kapituláció. Hisz mi az, ha nem egy eszmerendszer, s a polgári attitűd sikere, ha hirtelenjében baloldali politikusok egész sora bizonygatja keresztény-konzervatív családi gyökereit, múltbeli elkötelezettségét, és ezzel igyekszik bevágódni a választóknál? Ki hitte volna pár hónapja, hogy egy vadliberális politikus sekrestyés édesapjával akar felvágni, csak hogy szimpatikusabbnak tűnjön?

Nagy a tolongás tehát újabban a konzervatív jelmezkölcsönző előtt, de ez a balos maszkabál nemigen fog megtéveszteni senkit. Az ellenzéknek nevezett zavaros fejű és imázsú konglomerátum a szavahihetőséget réges-rég a színházi ruhatárban hagyta, ha volt egyáltalán ilyesmije. Ennek az sem mond ellent, hogy sok helyütt újabb, kevésbé ismert nappali színészekkel kísérleteznek a politikai világot jelentő deszkákon. A közönség ugyanis kiismeri magát rajtuk, mert olyan egyformák – mint a nyúlszőr.

Most épp nem Békejobbnak meg Centrumpártnak hívják a fals hangon rikácsoló mézesmadzag-haderőt, mint hosszú évekkel ezelőtt, hanem Mindenki Magyarországának, ennyi a különbség. Meg aztán mindannyian vihariramban „függetlenné”, „civillé” avanzsálnak. No és természetesen a konzervatív, keresztény, polgári jelzőkkel bővült a fiktív szervezetecskék, az áljobboldali jelöltek, a mögöttük álló baloldali liberális kommandók csali repertoárja. Különös ismertetőjelük, hogy minden esetben ők az igazi konzervatívok, keresztények és polgári jobboldaliak, nem pedig az a csúnya Fidesz meg a vele egy követ fújó KDNP.

Talán 1990-ben, az első szabad választások előtt volt utoljára ennyire sok álcázott baloldali társaság, fiktív ál- és műjobboldali párt, kriptokommunista alakulat, mint mostanság. Az SZDSZ harminc éve egy ideig sikeresen el is adta magát antikommunista, polgári, nemzeti erőként. Később is arattak babérokat a konzervatív-, illetve jobboldal-imitáló zavarórepülések. Az MDF köpönyegfordítása 2002 után és a Jobbik álnemzeti koreográfiája is ebbe a megtévesztési manőversorozatba illeszthető. Sőt az MSZP–SZDSZ 2002-es hatalomra kerülése nagyrészt szintén a Medgyessy Péter miniszterelnök-jelöltre festett álkonzervatív, hamis imázsnak volt köszönhető.

A magyar emberek tehát már megtanulták negatív tapasztalataik alapján, milyen az, amikor bedőlnek a műjobboldali szirénhangoknak. Ez a keservesen megszerzett tudás is eredményezi az ellenzék gyászos leszerepléseit hosszú évek óta. Az ellenzékiek ugyan megint jönnek, kopogtatnak, mi több, dörömbölnek és ordítoznak, ám hiába strapálják magukat: a lakosság behunyt szemmel is megérzi, merről fúj a szél. Tisztában vannak vele, hogy ezek az álfüggetlen jelölti lajstromok az igazi ügynöklisták. Ugyan hol vannak azok a nemzeti konzervatív gondolkodású emberek Magyarországon, akik előtt Márki-Zay Péter vagy Kész Zoltán neve jól csenghet, miután kavarásaikkal alaposan bemutatkoztak az utóbbi időkben?

Egy esetben lehetnének reális győzelmi reményeik: ha a Fidesz vagy a Kereszténydemokrata Néppárt nevét is plagizálnák. Ezt viszont tiltja a törvény, így marad számukra az álarcosbál és az átlátszó alakoskodás.

De hát nem unják még ezt a sokadszor lejátszott színfalhasogató, műkedvelőnek is gyenge előadást? Saját szempontjukból is praktikus lenne elvetni az eladhatatlan termék választókra tukmálását. A jobboldali konzervatív értékek reklámozásával végeredményben a jelenlegi kormánypártoknak kampányolnak.