Ha negyedszázaddal a tanácskommün bukása után nem hozzák a nyakunkra ismét a kommunistákat, Rákosi Mátyást és moszkovita cimboráit, alighanem másként alakul minden. De hozták. Szuronyok, tankok, elvtársak támogatásával érkeztek Magyarországra a nagy Szovjetunióból. Ők voltak az egyik oldalon. A másikon meg mi, a háborúban kivérzett nemzet, amely férfilakosságának javával már nem számolhatott, hisz ki a fronton veszett, ki hadifogolytáborban törte a követ, mások az emigrációt választották. Ismét belekóstolhattunk a proletárdiktatúrába.
Csakhamar Sztálin-szobrokat emeltek, lerombolták a templomokat, zárdákat, bevezették a cenzúrát, az egypártrendszert, a fejtágító szemináriumokat, megalakult az ÁVH, megteltek a börtönök, megnyílt Recsk… Gimnasztyorkát akartak gombolni az egész országra – de ez már sok volt a magyarnak! Mert azzal nem számolt a kommunista vadkelet, hogy nehezen viseljük a láncot – pedig elég lett volna belepillantaniuk a magyarság zivataros és tanulságos múltjába, fellapozni szabadsághistóriáinkat, költőinket: „Fényesebb a láncnál a kard…”
1956. október 23-a kódolva volt. Kokárdával a szívek fölött érkezett. A nemzet saját kezébe vette a sorsát. Hihetetlen bátorság kellett ehhez egy olyan korban, ahol a csengőfrászos éjszakákon bárkiért bármikor jöhetett a nagy fekete autó.
A nagy nap legemlékezetesebb pillanatait már betéve tudjuk: zászlóbontás a Bem-szobornál, egymásba karoló, jelszavakat skandáló, boldog felvonulók a Margit hídon, vidékszerte nagygyűlések, Nagy Imre-beszéd a Parlamentnél, fegyverropogás a rádiónál, ledöntött Sztálin-szobor. Hihetetlen energiák szabadultak fel – mi mindenre képes a közös akarat! Hitte volna bárki is, hogy órák múlva a barikádnak ugyanazon az oldalán harcol az egykori csendőr a zsidó Angyal Istvánnal, a pesti srác a kiábrándult baloldali emberrel?
A dicsőséget kivívtuk, a falatnyi szabadságunkat elveszítettük. Az elesettekből hősök, a kivégzettekből mártírok lettek. A világ bennünket csodált. Fejezet lettünk a történelemkönyvekben. És maradtunk rabok újabb évtizedekig…