Idegenből vezérelve

Tegyük a szívünkre a kezünket: van, aki meglepődik azon, hogy egyes pártokkal kapcsolatban felvetődik a külföldről vezéreltség gyanúja?

A Momentum visszahozná az MSZP-SZDSZ-kormányok idején hatályban volt SZJA-kulcsokat, és az ingatlanok után is közterhet fizettetne Fotó: Havran Zoltán

Tegyük a szívünkre a kezünket: van, aki meglepődik azon, hogy egyes pártokkal kapcsolatban felvetődik a külföldről vezéreltség gyanúja? Ha van ilyen halandó, annak oda lehetne ítélni a naivitási Nobel-díjat, hisz az ma már napi tapasztalat, hogy egyes, magukat baloldalinak, demokratikusnak és européernek mondó pártok mintha mindenkinek a szempontjait szem előtt tartanák – kivéve saját hazájuk lakosságának az érdekeit. Hogy eddig miért nem terelődött ez a jelenség jogi útra? Feltehetően amiatt, mert mifelénk több évtized kommunista diktatúra után annyira bevett, megszokott hozzáállássá vált az internacionalista, külső hatalmi, akkor még szovjet, moszkvai érdekek kiszolgálása, hogy sokan reflexszerűen ezt tartották természetesnek.

Aki nem így gondolkodott, az nacionalistának, mi több, fasisztának minősült a pártállam szemében. Ennélfogva sokan az 1990-es első szabad választás után sem találtak kivetnivalót abban, ha külső, már nem szovjet, hanem homályos globalista érdekeket szolgáltak ki politikai alakulatok – természetesen most már nem a szocialista demokrácia, hanem az úgymond liberális demokrácia nevében. Azóta is tart ez a parasztvakítás, aminek a veleje az, hogy ha egy párt nem az őt megválasztók akaratának megfelelően működik, az az igazi európai, demokratikus. A jelzők változtak csupán és nyergeltek át a marxista terminológiáról az úgynevezett liberalizmussal kompatibilis közhelygyűjteménnyé, a lényeg azonban maradt: a külső érdekek a fontosak, és aki nem ilyen be- és elfogadó, az retrográd nacionalistának, rasszistának, szélsőségesnek billogozandó, és kiüldözendő az európai politizálásnak a környékéről is.

Ennek az áldemokratikus ügyvitelnek szakadhat vége, ha az Alkotmányvédelmi Hivatal vizsgálata pozitív lesz egy állampolgári beadvány ügyében, amely azt veti fel, hogy egyes ellenzéki pártok és politikusaik külföldi kapcsolatain keresztül illegális szervezetek próbálhatnak beavatkozni az ország pénzügyi, gazdasági és politikai rendszerébe. A közérdekű bejelentés nem árult zsákbamacskát, nevesítette azokat a pártokat, amelyek esetében felmerülhet a gyanú, hogy külföldi befolyásolási kísérleteknek asszisztálnak. Nagy valószínűséggel senkit nem ér meglepetésként, hogy a Momentumot, illetve annak három tagját, Cseh Katalint, Donáth Annát és Berg Dánielt, a Gyurcsány Ferenc vezette DK-t, valamint a Szabó Tímea társelnökölte Párbeszédet említi név szerint.

Az érintettek megjövendölhetően az egyik felháborodásból a másikba fognak esni, amiért ilyen méltatlan gyanú lengi körül a ténykedésüket. Nyilván azt fogják majd harsogni, hogy ők az igazi, büszke hazafiak, s ők képviselik az ország valódi érdekeit. Ismerős szöveg, erre hivatkozott Hegedűs hadnagytól Rákosi Mátyásig és Apró Antalig, Kádár Jánosig mindenki, aki idegen érdekeket előbbre valónak tekintett, mint a saját országának a javát. Ők ugyanis egy másfajta haza fogalommal dolgoznak.

Olyannal, amely szerint a nemzet eleve lejárt fogalom, s csak a militáns antinacionalizmus lehet az egyedül jogállami megoldás. Petőfi azt írta: „Haza csak ott van, hol jog is van.” Nevezettek ezt morbid módon kicsavarták: haza csak ott van, ahol érdek is van. Mégpedig idegen érdek. Ezért van az, hogy nem politikusokat, hanem politikai aktivistákat alkalmaznak. Akik immáron vallják s gyakorolják a büszke hazaárulás fogalmát. Mint azt az erdélyi, felvidéki magyar pártok negligálásával tették, vagy ahogy felszólalnak s fellépnek hazájukkal s mindazokkal szemben, akik a kormánypártokra szavaztak. Cui prodest?

Az emberek nagy többsége tudja rá a választ.