Tervezés nélkül nem érdemes semmit elkezdeni. Egy fészert se épít senki anélkül, hogy számba ne venné, van-e elég deszka és szög hozzá, s az a sima terület a kert végében megfelelő helyszín lesz-e az új alkotmány számára. Ehhez nem kell iszonyú befolyásos világmegmentőnek hinni magunkat, egyszerűen így hatékony. Ha azonban valaki nemcsak világmegmentőnek hiszi magát, de a pénze és a gátlástalansága is megvan hozzá, no meg épp elég idős ahhoz, hogy az általa elképzelt emberi viselkedéshez alakítsa a politikát, akkor bizony ott meglesznek a tervek.
Az oktatás az alap. A fiatal, képzetlen, de tehetséges nyersanyag meggyúrása a feltöretlen földön. Ezek hosszú távú tervek, évtizedeken át csak viszik a pénzt, és egyáltalán nem biztos a siker. Van, ahol hamarabb alakul ki egy nagyon határozott nemzeti öntudat, és a helyi fiatalság nem kizárólag az amerikai stílusú és hátterű, nagyon egyértelmű politikai irányvonalat követő iskolába megy pallérozódni. De van, ahol a Nyílt Társadalom eszméje teret hódít, vagy csak mint jó lehetőséget kihasználják a nagyratörő fiatalok. Mint a Balkánon, amely méltatlanul elfeledett, háttérbe szorított térség, amelyet az Európai Unió magára hagy, mintha nem létezne.
A ma is teljesen ingatag, nagyhatalmak bábjaiként működő államok némelyike nagyon nyíltan tesz hitet a Soros György-féle eszmék és azok gyakorlati megvalósítása mellett, ugyanis nemcsak a kormány, de az ellenzék is ugyanabból az iskolából került ki, a miniszterek, az államtitkárok, az ellenzéki vezetők, a nagy cégek első emberei, a média urai így, egyben megtalálhatók az egyetemi tablón is. Albánia tipikus példája ennek a megoldásnak, s nem is meglepő, hogy a kulcsfontosságú balkáni állam gazdaságfejlesztési irányvonalában az amerikaiak szava döntő, mintha legalábbis nem egy független államról lenne szó. A szétaprózódott, mindenki által marcangolt, törökök, amerikaiak, kínaiak, oroszok, arabok, olaszok által befolyásolt, önmagát megvédeni képtelen államok, mint Albánia, Bosznia-Hercegovina, Észak-Macedónia, Montenegró elitje a helyi demokráciában hisz és az önkormányzatiságban látja a kiutat, miközben hiányoznak az állam fundamentumai. Így pedig az erős külső hatás mindig sokkal eredményesebb, mintha stabil lábakon állna az az ország.
