Az alaptétel az, hogy a mai balliberális politikai oldalnál gyűlölködőbb, kirekesztőbb, antidemokratikusabb képződmény aligha van Európában. Ők ugyanis nem egy-egy specifikus emberfajtát gyűlölnek, hanem mindenkit, aki nem ért velük egyet. Ha úgy hozza a sors, gyűlölik a cigányokat, a zsidókat, a keresztényeket, a fehéreket, a férfiakat, a nőket.
S nemcsak gyűlölik mindezeket, hanem, ha tehetnék, a Föld színéről is eltüntetnék őket. Nézzük meg azokat az eltorzult, elembertelenedett arcokat, ahogyan acsarkodnak mindenkire, aki más, mint ők az Európai Parlamentben, a magyar országgyűlésben vagy a hazai médiumok egynémelyikében. Azt hiszem, sokan sóvárgó-irigyen gondolnak ideológiai és jogelődjeikre, a kommunista pártokra, akik Kelet-Európában egykor oly könnyedén elintézhették mindazokat, akik másképpen gondolkodtak. A magyarkérdés vagonkérdés…
Persze elmúltak azok a szép idők, ma már a demokráciából, a szólás- és véleményszabadságból meg az emberi jogokból szőtt hamis palástot borítanak magukra, s azt hiszik, mint valami tündeköpeny, ez elrejti valódi énjüket a világ elől. De a varázslat, ha volt is, régen elmúlt, a köpeny alól nem hős Frodók, Csavardi Samuk, hanem igazi visszataszító orkok bukkannak elő.
Egyiküket most épp Járóka Líviára uszították. Az Európai Parlament fideszes alelnökére, aki történetesen cigány származású. Az már önmagában a legtöményebb rasszizmus, ha valaki azt gondolja, hogy egy cigány politikusnak csupán vagy leginkább cigányügyekkel kellene foglalkozni.
De ahogyan az Azonnali elnevezésű, egyébként önmagát valószínűleg mélyen liberálisnak tartó lap számonkéri Járókán Gyöngyöspata ügyét, az még az egyébként, mint írtam, eleve kirekesztő és gyűlölködő baloldaltól is ritka. Díszcigány, cigánykodás… Járókára emberségében – és cigányságában is – mélyen bántó kifejezések kíséretében ömlik a szenny, amelyek miatt, ha ez mondjuk egy jobboldali lapban jelenik meg, már régen az újságíró, a főszerkesztő és minden érintett fejét követelnék harsogva baloldali politikusok, jogvédők, az Európai Parlament és a szokásos kórus. És most?