Gyurcsány, a keresztapa

Elképesztő, milyen intenzitással és milyen gátlástalanul gyűri maga alá Gyurcsány Ferenc a teljes hazai ellenzéket. Elképesztő, mert továbbra sincs semmilyen érdemi mondandója a zsigeri Orbán-fóbián kívül. Ugyanakkor gátlástalan, mert előszeretettel válogat mumusként kezelt ellenfele bevált eszköztárából, de egyáltalán nem válogatós az aljasabbnál aljasabb módszerekben, ha állítólagos szövetségeseit kell sarokba szorítani.

Ha nem a hazánkról lenne szó, jót mulattunk volna már az évértékelő beszédnek titulált ripacskodásán is. Most azonban szintet lépett, amikor konzultációt hirdetett az ellenzéki összefogás szükségességéről. Olyan lett ez is persze, mint a kínai koppintott Adidos cipő. Próbál hasonlítani, de nem nemzeti, mert a fél ország véleménye eleve nem érdekli. Kerüli is a nemzeti jelzőt, mint ördög a tömjénfüstöt.

És inkább adatbázis-építésnek tűnik, mivel maga Gyurcsány is azt tartotta még nemrég, hogy nincs semmi értelme azon vekengeni, hány lista lesz majd 2022-ben. Mindenesetre az megnyugtató, hogy az önmagát legeurópaibbnak tekintő politikus mára úgy véli, politikáját az emberek véleményére kell alapoznia. Amikor Orbán Viktor mondja ugyanezt, akkor persze az alapértékeket semmibe vevő, Európa-ellenes populistának bélyegzi őt. De legalább választói ráébredhetnek, hogy pontosan ugyanennyire lehet komolyan venni az oktatásról és az egészségügyről elrikácsolt lózungjait is.

A legdrámaibb mégis az, ahogyan megkezdte a tisztogatást az ellenzéki oldalon. Az MSZP-ben a rég bevált maffiamódszert alkalmazza, és keresztapaként kivásárolja mindazokat, akik hajlandók őt elfogadni legfőbb vezetőnek. Erre szolgált példával a két polgármester, ­Szaniszló Sándor és Kiss László, amikor átigazoltak a DK-ba. A szocialisták végső stádiumú agóniáját mutatja, hogy elnökük, Tóth Bertalan erre annyit tudott mondani, hogy komoly csalódást okozott a két dezertőr, majd sok sikert kívánt a munkájukhoz.

Úgy tűnik, minden mindegy már a baloldalon. A Jobbikban viszont az elnökség közé gurította a viszály almáját, és az állítólag hátba szúrt Jakab Péter statisztálása közben eltávolít mindenkit, aki gátja lehet a párt leigázásának. Az első fecske a budapesti elnök, Bencsik János, aki kilépése indokául azt hozta fel, hogy Jakab bosszúhadjáratot hirdetett mindazok ellen, akik nem őt támogatták az elnökválasztáson. Az a Jakab, aki, miután sutba vágta a nemzeti gondolatot, hibátlanul mondja föl Gyurcsányné egyenlő bérekről, egyenlő nyugdíjakról szóló demagóg brüsszeli maszlagját a magyar parlamentben. Úgy tűnik, már a munkamegosztás is megvan az összefércelt szélsőbal és szélsőjobb között.

Nyilván ez lesz a módszer a még szóba jöhető pártminiatűrök esetében is. A lehet zöld a politika, a kimutathatatlan Párbeszéd vagy a Momentum politikusai vagy behódolnak Gyurcsánynak, vagy eltűnnek a süllyesztőben.

Kár szépíteni, a szemünk előtt zajló szervezkedés arra irányul, hogy a posztkommunisták ismét lenyúlhassák mindazt az értéket, amit az elmúlt tíz évben Magyarország létrehozott. A rendszerváltás után immár harmadszor. Mivel jól láthatóan a pártpolitikusoktól nem lehet várni, hogy ellenállnak ennek a kísérletnek és kísértésnek, a nemzeti oldal iránti gyűlölet koronavírusával megfertőzött honfitársaink gyógyulását kell segítenünk.

Otthon, a munkahelyen, a piacon vagy a virtuális térben kell meggyőzni minél többeket arról, hogy semmilyen formában sincs szüksége a hazának a Feri által diktált elvtelen, rosszindulattal átitatott, nemzetietlen érdekszövetségre. Gondoljunk bele, mi marad az országból, ha az egész az MSZP és a Jobbik sorsára jut?!