Morális csőd

A kormány döntéseket hoz az emberek egészségének megóvá­sáért és az anyagi biztonságot fenyegető gazdasági következmények enyhítéséért. Gyurcsányék nagyjából megtennék mindennek az ellenkezőjét.

Fotó: MTI

Katasztrófák, tömegjárványok, háborúk idején különösen felértékelődik a felelősségtudat, a higgadtság, a józan ész és a megfontolt cselekvés. A politikusoknak és más közvélemény-formálónak kiemelten kell figyelniük arra, hogy mit mondanak és tesznek. A szándékos megtévesztés, a hazudozás, az álhírek, a rémhírek terjesztése pedig különösen visszataszító és káros. A hazai ellenzék – annak is elvetemültebb része – nem képes ­felnőni ahhoz az egyszerű erkölcsi szinthez sem, ami csupán annyit ­követelne meg tőlük, hogy ne hiszterizálják, hergeljék a társadalmat, amely egyébként sincs ideális lelki állapotban, miután egy eddig ismeretlen természetű vírus okozta járvánnyal kell megküzdeni.

Ilyen helyzetben az egyetlen normális reakció mindenki részéről az együttműködés, az összefogás, a hatóságok, az egészségügyben dolgozók és általában egymás támogatása. Ráadásul a rendkívüli helyzet még kapóra is jöhetne a tíz éve kormányzásra áhítozó ellenzéki pártoknak és politikusoknak, hogy megmutassák, képesek kezelni egy ilyen összetett problémát is, vannak értelmezhető, megvalósítható javaslataik a járvány okozta válság csillapítására, érintse az akár az emberek egészségét, akár a gazdaságot vagy a biztonságot. De nézzük, mit tesznek ők!

Az első világháborúban mindig besszre spekuláló, defetista gróf Károlyi Mihály sem várhatta lelkesebben az első világháborús vereséget annál, ahogy szellemi utódjaik fogadták az első magyarországi koronavírus-fertőzés hírét. Ahogy az elfuserált egykori arisztokrata az összeomlás után hirtelen az egyetlen felkent országvezető szerepében találta magát, és készült a saját eljövetelére, azaz köztársasági elnökké választására, úgy várja a járványhelyzet következményeit, a gazdasági krízist, a tömeges munkanélküliséget, az elszegényedést a mai ellenzék, hátha ölébe hullik majd a hatalom.

A minél rosszabb, annál jobb nagyon ostoba és végtelenül cinikus hozzáállása jellemzi őket, tisztelet a kivételnek, akik inkább hallgatnak. A volt szocialista belügyminiszter, Lamperth Mónika például egy kommentelő felvetésére nem zárta ki annak lehetőségét, hogy a kormányzat szándékosan likvidálni akarja az időseket. De hasonlóan vérlázító agitációra vetemedett a DK-s Varga Zoltán is, aki a közösségi oldalán már több ezer vagy több tízezer magyar fertőzöttet és leselejtezett, pincékben összetákolt lélegeztetőgépeket vizionált, azon csodálkozva, hogy az emberek még nem kergették vasvillával a Dunának a kormányt az operatív törzs tagjaival együtt. A bolsevik tempót tehát padlógázon pörgetik, Ságvári Endréék az illegális kommunista mozgalomban Grál-lovagok voltak a mai elvtársakhoz képest.

Budapesten hatalmi pozícióban demonstrálhatnák a szakértelmüket és felelősségtudatukat, de Karácsony Gergely és csapata arra sem képes, hogy legalább a baráti Bécs baloldali vezetését másolják, és ingyenessé tegyék a parkolást, esetleg visszatérítsék a diákbérletek árát. A főpolgármester hajthatatlan, viszont pótcselekvési lázában átszervezné a betegellátást, aminek egyik következménye a betegek kerületek közötti utaztatása lenne, mindez a járvány kellős közepén.

Most áldhatjuk csak igazán a Gondviselést, hogy ez a szánalmas bagázs nem került kormányzati pozícióba 2018-ban. Isteni szerencse – és a választók bölcsességének hála –, hogy nem ők irányítják az országot, nem nekik kell döntéseket hozni az emberek egészségének megóvá­sáért és az anyagi biztonságot fenyegető gazdasági következmények enyhítéséért. Ismerve az ellenzék vezérét, nagyjából megtennék mindennek az ellenkezőjét, amit józan ember megtehet.

A kormány a helyén, mint ahogy az ellenzék is. Utóbbiak éppen ott vannak, ahová valók: jó távol a kormányrúdtól.