Az indulás hajnala

Ebben a helyzetben senki sem tudja, mi a helyes lépés, épp ezért rendkívül nehéz döntéseket hozni.

2020.03.18. Budapest Koronavírus-járvány fotó: Kurucz Árpád (KA) Magyar Nemzet Fotó: Kurucz Árpád

Mindenki erre várt. Át kellett törnie egy lelki gátnak, hogy az országok egymással egyeztetve, egymás lépéseit figyelve, roppant óvatosan elkezdjék kinyitni a két hónapja bezárt ajtókat, hogy a spanyolok újra focizzanak, az olaszok újra elmehessenek rokonlátogatóba, hogy mindenki azt tegye, amit ilyenkor szokott. Ehhez az kellett persze, hogy Spanyolország győzelemmel felérő statisztikát mutasson fel, miszerint naponta kevesebb mint kétszázan halnak meg náluk a betegségben. Ilyenre pedig másfél hónapja nem volt példa. Márpedig ez mégis eddig 25 ezer haláleset, a szomorú statisztikát lehet böngészni lapunk címoldalán is. Az élőknek viszont folytatniuk kell az életet. Egy hónap múlva nyár van, addigra pedig be kell üzemelni a szállodákat s rá kell venni az embereket arra, hogy elmenjenek nyaralni. Nemcsak a Kanári-szigeteken, hanem itt, Magyarországon is.

Ebben a helyzetben senki sem tudja, mi a helyes lépés, épp ezért rendkívül nehéz döntéseket hozni. Kockázatos-e boltba menni, maradnia kell-e a szájmaszknak, veszélybe sodrom-e az édesanyámat, ha virágot adok neki és átölelem? Mikortól dönthet úgy az ember, hogy már nem kell félnie a vírustól, hány halott jelenti azt, hogy megszűnt a kockázat?

A zsigerekben ott marad a félelem, s ezen a félelmen nagyon sokat tudnak nyerni azok, akik összekeverik a vezetést és az ügyeskedést. Ma kezdik el a fiatalok az érettségit, hónapok óta megfeszítetten készülnek rá, de ott lappang bennük a kérdés: vajon most veszélyben vagyok-e vagy sem? Az ellenzéki pártok mindegyike armageddont kiált, hátha az érettségi körüli helyzet segítségével tud rúgni egyet a felelős vezetőkbe.

A budapesti főpolgármester megállás nélkül külön utakon jár, igyekszik jelezni különállását, valamint rendkívüli fontosságát. Minden önkormányzat képes élni a neki juttatott jogosítványokkal, Karácsony Gergely az egyetlen, aki nem érti a jogszabályokat, s hamar politikai aprópénzre váltja a felelősségteljes megbízatását.

Ez pedig nagyon szomorú. Most kellene együtt örülnünk annak, hogy a fiúk és lányok képesek lesznek befejezni a tanévet, s szep­temberben el tudják kezdeni az egyetemet. Nekünk, magyaroknak látnunk kellene a statisztikát, hogy igen, ezt úgy értük el, hogy nem voltunk bezárva a lakásunkba, csak mi csuktuk be az ajtót, és bizony nem kellett karhatalommal utasítgatni a népet.

Nem kellene azzal foglalkoznunk, hogy Brüsszelben jelentgessük fel saját országunkat, mondvacsinált diktatúrázással, a művelt Nyugatra mutogatva, ahol Párizsban újabb két hónapra kívánják meghosszabbítani az egészségügyi vészhelyzetet és a rendkívüli állapotot. Brüsszel pedig teszi, amit ilyenkor tenni szokott, dorgál és csapong, csak kicsit kevesebb lelkesedéssel, mint eddig, hiszen a 11 milliós országban mégiscsak 7800 ember halt bele a vírusba, ez pedig nem tűnik hatékony járványkezelésnek.

De a folyamat most már biztosan nem áll meg. A vírust legyőzni nem lehet, de együtt élni vele képesek lehetünk, ahogy az influenzavírus is évente ránk támad, de rettegni nem fogunk tőle.

Tanulságokat esetleg személyesen le tud vonni mindenki, politikai szempontból viszont feltehetően minden pontosan ugyanolyan marad, mint eddig, a károgók és a kalandorok ugyanúgy viselkednek majd, mint eddig, a felelős vezetők pedig ebben a klímában fognak határozott irányt szabni az események menetének. Az amerikaiak pedig fegyverrel vonulnak be a törvényhozás épületébe, hogy oldják fel a korlátozásokat. Mindenki pontosan úgy tesz, ahogy megszokta.