Új tavasz ébred

A tavaszi rettegés alábbhagyott, s innen nehéz újra visszarángatni mindenkit az általános félelem légkörébe.

Forrás: pexels

Talán látták már az új trendet: a maszkot úgy kell viselni, hogy a fülön fenn maradjon, de a szövet az áll alatt helyezkedjen el, így nem akadályozza a lélegzést és a beszédet, és szükség esetén fel is lehet húzni. Őrült jól néz ki, szinte mindenki így hordja az általánosan utált, de elfogadott eszközt. Persze így teljesen hatástalan, de ne feledjük, az első sokkon már túl van Magyarország, a tavaszi rettegés jelentősen alábbhagyott, s innen nagyon nehéz újra visszarángatni mindenkit az általános félelem légkörébe. Nyilván nem is ez a cél, sokkal inkább az óvatosság, mert a veszély nem múlt el, és ha az emberek nem vesznek részt tevékenyen a vírus terjedése elleni védekezésben, akkor mindegy, hogy milyen ajánlásokat tesz az operatív törzs. Itt az egész lakosság közös munkája szükséges a hatékony járványkezeléshez, ma és holnap is, hiszen látjuk, újra jönnek a pozitív teszteredmények, a gólyatáborokban is találtak fertőzöttet, sőt a kormány tagjai között is van beteg.

Nem katasztrófahelyzet van, hanem megkettőzött figyelemre van szükség mindenki részéről, hogy ne legyünk Izrael, ahol a kezdeti sikeres védekezést követően a lakosság egy emberként fellélegezve összecsókolózott, s jött is a robbanás. Ott van Spanyolország intő jelként, ahol végigszenvedték a zárlatot, a tomboló járványt, majd a csillapodás után mindent pontosan úgy csináltak, ahogy azelőtt. Ebben az ügyben az amerikaiak kivételek, mert ott nem csillapodott semmi, de arrafelé politikai ütőkártya a járványgörbe, és épp szó szerint választási hadjárat zajlik utcai lövöldözésekkel, hátha belebukik Donald Trump ebbe és a vírus ügyének kezelésébe. Ha nem, akkor majd a novemberi elnökválasztáson győznek, ha ott sem, akkor a bíróságon. Vagy marad az utca, a legrosszabb esetben.

Az öreg kontinensen nem fenyeget ilyen veszély. Magyarország épp elég stabil és rendezett ahhoz, hogy a második hullám idején is józan döntéseket hozzon, s a lehető legkisebb károk elszenvedésével jusson túl a krízisen. Megfelelő az orvosi háttér, és a lakosság is tudja, milyen volt azon az első, balzsamos, rettegős tavaszon. Most új tavasz ébred, amikor a már tapasztalt Magyarország éli meg az iskolakezdést maszkos iskolásokkal, az egymástól távolságot tartó egyetemisták látványát, a klubkoncertek elterjedését és a nézők nélküli Bajnokok Ligáját. Kicsit rugdal mindenkinek a lelke, látván, mit tett velünk ez a bizarr, sorvasztó vírus, és milyen világra kell felkészülnünk.

Divatozunk a maszkkal, hogy legyen fekete meg piros, mert az lányos, és csinos azzal a fodros szoknyával. Majd mesélünk a gyerekeinknek a maszk nélküli, számukra teljesen hihetetlen mindennapokról, s arról az időszakról, amikor gond nélkül át lehetett lépni a határokat. Mert ez az ősz nem arról fog szólni, hogy az utószezonban megrohamozzák a költségtakarékosak a tengerpartokat, mikor még elég meleg van, de már nincs tömeg. Jó eséllyel ismét szigorú ellenőrzés lesz a határokon, mert nincs más megoldás, amíg kint lehet tartani a fertőzést, addig e szent cél érdekében mindent meg kell tenni. Talán hosszú lesz a furcsa világ, olyan hosszú, hogy megszokjuk, s hibrid élet alakul ki állandó fertőtlenítéssel, sajátos szokásokkal, kapucniba varrt maszkkal.

De ez a most ismert világ még messze van az átalakulástól, még nincsenek berögzült automatizmusok, mint a lakáskulcs, a bérlet, a mobil és a maszk. Ezt csak most kezdjük, abban reménykedve, hogy nem kell megszoknunk. Addig pedig mindenki tegyen meg mindent azért, hogy egészséges maradjon és megakadályozza a fertőzés újbóli berobbanását, a járvány elterjedését.