Jó, tudom, a Basmacskin talán nem olyan ismerős. És ha azt mondom: Akakij Akakijevics? Ugye, így már jobb? Igen, Gogol köpönyegéről van szó, amelyből – legalábbis Dosztojevszkij szerint – mindannyian előbújtunk. Akakij Akakijevics Basmacskin örök. Az örök csinovnyik. Tehetségtelen, jelentéktelen, szürke, szolgalelkű és még csúnya is. És mindig feltámad. Bíró László az összellenzéki koalíció köpönyegéből előbújt, és feltámadt Akakij Akakijevics.
Mégis olyan, mintha már nem élne, csak visszajárna kísérteni. Ugyanis Gogol örök főhőse, az örök csinovnyik, míg élt, olyan volt, amilyen, az volt, ami, és aztán belepusztult önnön szánalmasságába és jellegtelenségébe. Igen ám, de aztán visszajárt kísérteni a túlvilágról, és bosszút állt mindazért, ami volt életében. Egyetlen igazi álma volt, míg élt: egy új köpönyeg. Meg is szerezte. De az első nap elrabolták tőle. Ebbe halt bele, majd kísértetként visszajárva mindenkitől elrabolta a köpönyegét. Akakij Akakijevics Bíró nem vár a túlvilágig. Ő most áll bosszút a világon önmagáért. Amikor feldúlt és szomorú és kétségbeesett, akkor zsidózik – ő maga vallotta be ezt. Amikor pedig fegyverhez jut, azon nyomban lelövöldözi mindazokat, akik szerinte nem elég kedvesek (értsd: nem elég Akakijevicsek) vele. Igen, Akakij Akakijevics Bíró fantáziájában a fegyver akár naponta elsül, s leteríti mindazokat, akik különbek, jobbak, szebbek és tehetségesebbek nála, no és persze azokat, akik még őnála is kiszolgáltatottabbak.
Akakij Akakijevics Bíró egyszer hozzájutott egy varrodához. Ez volt az ő köpönyege. Ám sem tehetsége, sem esze, sem becsülete nem volt ahhoz, hogy a varrodáját működtesse, így aztán az szép lassan csődbe ment. S mint egykori alkalmazottai elmondták, Akakij Akakijevics Bíró, ameddig úrnak érezhette magát a varrodájában, úgy bánt az emberekkel, ahogy ővele bánt el a sors: csúnyán, lelketlenül és kegyetlenül. Akakij Akakijevics Bíró például gyakorta elfeledkezett arról, hogy kifizesse a munkásait. Kinek ötvenezer, kinek háromszázötvenezer forinttal tartozott (tartozik), s amikor az emberek ezt számonkérték rajta, akkor – a beszámolók szerint – kiállt a varroda közepére, és ezt harsogta: „Ha még egyszer elhangzik itt a nevem, hozom a puskámat, és agyonlövöldözlek benneteket!”
