Ügynökpártok évada

Van egy székely mondás, ami tökéletesen ráillik a Momentum vezetői­re: egyszer láttam, az se az volt.

Szél Bernadett és Hadházy Ákos már régóta egy csapatban játszik Cseh Katalinékkal Fotó: Illyés Tibor Forrás: MTI/Illyés Tibor

Van egy székely mondás, ami tökéletesen ráillik a Momentum vezetői­re: egyszer láttam, az se az volt. Lassacskán arra kell figyelnünk, nehogy megsajnáljuk ezt az ügyetlenkedést szerencsétlenkedésre halmozó, karrierszomjas ifjútitán-társulatot, annyira mindenben eltrafálják szarva közt a tőgyét. Legújabban ugyanis az derült ki róluk, hogy nemcsak szülőhazájukat, a benne lakó embereket nem ismerik még képeskönyv-illusztrációkból sem, de saját baloldali, liberális, volt és jelenlegi politikustársaikat sem. Már éppen sikerült volna megetetniük a nagyközönséggel, hogy csupa úgymond nagyágyút sikerült megnyerniük pártjuk támogatására, amikor Oszkó Péter volt pénzügyminiszter jelezte, hogy meglepetéssel értesült arról, miszerint tanácsaival segítené Fekete-Győr Andrásékat. Kisvártatva Bajnai Gordon egykori miniszterelnök is elhatárolódott tőlük, mondván, nem akar visszatérni a politikába. Ergo: esze ágában sincs megtolni a látványliberális alakulat döcögő szekerét.

Vagyis kibukott feketén-fehéren: Fekete-Győr és csapata nem csupán a konzervatív oldal ellenében alkalmazza a fake news politizálást, hanem immár elvben saját politikai fegyverbarátaikkal szemben is bevetik szélhámoskodó fortélyaikat. Azt hittük eddig, hogy csak a határon túli és nem baloldali beállítottságú magyar embereket akarják elugatni maguktól. De úgy látszik, nem állnak meg félúton, a baloldali közönséget, politikuskollégákat is előszeretettel átverik.

Élünk a gyanúperrel, hogy Fegyőr pártvezér titkos példaképe nem Barack Obama vagy Tony Blair, netán Gyurcsány Ferenc, hanem Mr. Bean. Hisz árulja már el valaki: mi az, amit nem szúrtak el az utóbbi időben a momentumos szürkeállomány-huszárok? Már az is elég mulatságos volt, amint megtudhatták az emberek, hogy Fegyőr nem ismeri se Budapestet, se az alapélelmiszerek árait, tehát a való életről vészes információhiánnyal küszködik. Aztán fejükbe vették, hogy sportellenességgel a választókat megnyerni és nem elvadítani lehet. A rokonlélek Karácsony Gergellyel együtt ugyanígy rögeszméjük, hogy a fejlesztéseket utálják a polgárok, ezért nincs olyan építkezés, beruházás, amit képesek lennének támogatni.

Nekiugrottak a határon túli magyarságnak is, most éppen román testvérpártjukat tukmálnák az erdélyi magyarokra – ezzel újabb népszerűtlenségi babérokat aratva. A hétszáz fideszesnek nyilvánított vezető eltávolításának emlegetése sem hoz számukra pluszvoksokat – hisz mindenki magára veheti, aki nem járt buzgón momentumos és DK-s gyűlöletgyűlésekre. Fegyőr és udvaroncai azt hiszik: attól, mert nyájasan mondják a szélsőséges fenyegetőzéseiket, holmi újnyilas számonkérőszéket ígérve kormányra kerülésük esetére, attól már elfogadhatóbbakká válnak diktatúrapárti kirohanásaik.

Képtelenek felfogni – akárcsak az ellenzék többi morzsalékpártja –, hogy szélsőséges politikával nem lehet Magyarországon választást nyerni. Úgy tűnik: nem is politológusra, hanem pszichológusra, sőt pszichiáterre volna szükségük. Ezt a benyomást tovább erősíti az a zavart tudatú múltkori akciójuk, amelynek során tévedésből a miniszterelnöki kabinetiroda vezetője szomszédjának kertjébe borították az általuk elzabrált nemzeti konzultációs íveket.

Most meg itt van, tessék: hovatovább nem mernek leülni velük a balos politikai garnitúra tagjai, mert nem tudhatják, miket fognak majd összehordani róluk a szélsőbaloldali momentumosok. Mindezek az önfelszámoló tragikomikus ballépések egyetlen okkal magyarázhatók. Egy szervezet akkor viselkedik ilyen irracionálisan, ha külső megrendelésre dolgozik, s megbízói nem ismerik a helyi viszonyokat. Az ilyen politikai egységeknek nevük is van: ügynökpártoknak hívják őket.