Bűnözők is vannak köztük, veszélyes gyilkosok, szerencselovagok és dörzsölt csalók. Vajon miért nem lép működésbe ilyenkor az ösztönös emberi óvatosság a nyugati tagállamoknál, a magyar ellenzéki politikusoknál, az uniós intézmények képviselőinél? Mikor vált automatikusan jóvá az az ember, aki feltehetően nehéz helyzetből érkezett, s mikor volt elég bemondani egy születési dátumot, egy nevet ahhoz, hogy a világ legfejlettebb országközössége testületileg tényként fogadja el ezeket az adatokat, s pellengérre állítsa az aggályait hangoztató tagállamot?
Papíron csodásan működött a terv, érdemes végignézni az elmúlt öt év nemzetközi sajtótermését ebben az ügyben. Magyarországot folyamatosan aggódva figyelik a véleményvezérek és döntéshozók, amióta Orbán Viktor a miniszterelnök. Mindig súlyos jogsértéseket vizionálnak, amelyek soha nem következnek be, s újra meg újra megpróbálják ugyanazt a tervet más és más formában eladni európai szolidaritás címszóval. Magyarország pedig minden alkalommal visszautasítja ezt, akár a vétójogával is él, mert úgy tűnik, ebben a bizarr, 2020-as évben újra meg újra le kell szögezni: a nem valóban nemet jelent, akkor is, ha a huszonhét tagú Európai Tanácsban akár huszonhatan követelik a testületi kútba ugrást. Túl sok a veszítenivalója Magyarországnak és Európának ahhoz, hogy külföldi fantaszták hagymázas terveit kövesse, mert papíron olyan csodálatosan működik a közösségek nélküli, egyénekből építkező társadalom.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!