Baloldal bohózatfokozatban

Mi Soros véleménye? Hogy győztünk. Mi az ellenzék hisztérikus mantrája? Hogy veszítettünk.

WASHINGTON - OCTOBER 28: Financier and philanthropist listens to a question from the moderator at the National Press Club October 28, 2004 in Washington, DC. Soros, the president of Soros Fund Management and chairman of the Open Society Foundation, has spent millions of his own money to try to defeat President George W. Bush in the upcoming election. (Photo by Matthew Cavanaugh/Getty Images) Fotó: Matthew Cavanaugh

Kézenfekvő volna azt mondani sokadszorra, hogy ennél már nem mehet mélyebbre az ellenzék, amely az elképesztőnél is elképesztőbb sikoltozópartikat rendez az ország házában. Mégse tegyük ezt, bármennyire is nagy a csábítás, és ennek van egy fontos oka: ez egyszer – bármilyen hihetetlennek is hangozzék – végre megemberelték magukat és vitatkoznak, ha tetszik, dacolnak Soros Györggyel. Hogy mire alapítjuk ezt az első hallásra meredek véleményt? Hát kérem, mi az egyik leglényegesebb hibája a normálisan gondolkodó magyar emberek szemében a magát baloldalként meghatározó, egyre inkább bohócfokozatba kapcsoló ellenzéki pártoknak? Az, hogy mindenben kiszolgálják kalácsadó gazdájukat, akin tettei, írásai alapján mindinkább kezd elhatalmasodni a szenilitásba hajló grafománia, és a kolerikus düh, ha valami nem teljesen az ő szája íze szerint történik. S mi történt most? Nem kevesebb, mint hogy keményen szembefordultak vele, hiszen a rohamosan vénecskedő spekuláns szerint Magyarország és Lengyelország győzött Brüsszelben, az Európai Unió vezetői pedig meghátráltak ezen unortodox, illiberális, jobboldali elhajló, reakciós országok akaratának behódolva, és bedobták a törülközőt.

Vagyis – és ez újabb kolosszális meglepetés – egy platformra került a magyar nemzet a távolba szakadt fiával, Soros Györggyel, hiszen minden ép felfogóképességű embernek az az álláspontja, hogy valóban ez történt: Magyarország és Lengyelország úgy tudta érvényesíteni az érdekeit, elképzeléseit, hogy nem adta fel elveit, nem hátrált meg, és megkapta azokat a garanciákat, amiket kért. Ráadásul elhárítottuk azt a veszélyt, hogy ránk lehessen tukmálni illegális bevándorlókat és holmi szocializmuskompatibilis jogállamisági kritériumokat. Minderre utalt a miniszterelnök, hangsúlyozva: sikerült megőrizni Európa egységét. Mi Soros véleménye? Hogy győztünk. Mi az ellenzék hisztérikus mantrája? Hogy veszítettünk. Tehát kivel ért egyet Soros? Velünk, és nem az általa kitartott és rövid pórázon tartott álbaloldali, krónikus szájhabzásban szenvedő galerivel. Az persze egészen más lapra tartozik, hogy a Superman-filmek Lex Luthorának szerepére törő milliárdos nem örül ennek, hanem bosszankodik, helyesebben csalódottan őrjöng éppen. Ő, a dörzsölt, sokat próbált tőzsdecápa pontosan tudja, hogy ez a hajó számára elment, mert a jelek szerint az európai államok nem akarják, hogy az unió Traven Halálhajójának sorsára jusson. A Gyurcsány-művek által bedarált ellenzék meg megpróbálja rábeszélni Soros gazdát, hogy vizionálja inkább ő is a magyar fiaskót, de ez elég szánalmas erőlködés. Végeredményben arra irányul, hogy a nemzetfóbiás spekuláns ne legyen rájuk zabos, amiért nem tudták fake news-koholással kigyűlölködni a nemzetközi porondon a magyar nép újabb meghurcolását.

Mindebből egyedül az válik kristálytisztán világossá: az ellenzék totálisan tanácstalan. Valójában ötletük sem volt, hogy a lejáratódott, néhol korhatárkarikás, unalmasan szellemtelen gyűlöletpanelek pufogtatásán kívül mit tudnának válaszolni a kormányfő beszámolójára. Márpedig ez stratégiai változást jelez: dühöngenek, ahogy szoktak, de ordít, hogy már az irányát sem tudják, s ettől nagy kínban vannak.

A rendszerváltozás hajnalán megjelent egy cikk a sajtóban az MSZMP-ről, amelynek az volt a címe: Zavarodottság a párt soraiban. Most ugyanezt írhatjuk, imigyen: zavarodottság Soros pártjai­ban. Csupán egyvalamiben nyújtanak a hírek szerint kiválót: cigarettacsempészésben és antiszemitizmusban, rasszizmusban. Igencsak kétes dicsőség.