Van egy olyan kifejezés, hogy büfészínész. Ezt arra mondják, aki a legharsányabb a színházi klubban. Remekül sztorizik, parodizál, ő a társaság közepe. Gondoskodik a hangulatról, ha kell, énekel, táncol. Amikor azonban eljő az előadás ideje, és be kell menni a színpadra, akkor elfogy a tudomány. A tehetséget valahogy sosem tudja a büféből magával vinni a világot jelentő deszkákra. Amikor felmegy a függöny és kigyúlnak a reflektorfények, akkor jön az erőlködés, a hamis játék, jobb esetben a középszerűség. Így van ez a mi ellenzéki politikusainkkal is.

Zelenszkij vádaskodik, zsarol
Szerencsés az az ember, aki a magánéletében még nem szembesült az érzelmi zsarolás és a manipuláció eszköztárával. Az ukrán elnök esetében most helyben is vagyunk.