Csepp a tengerben

Micsoda család! címmel jelentetett meg a napokban a Szivárványcsaládokért Alapítvány egy hiánypótló mesekönyvet. (Mikor máskor, mint gyereknapon.)

Micsoda család! címmel jelentetett meg a napokban a Szivárványcsaládokért Alapítvány egy hiánypótló mesekönyvet. (Mikor máskor, mint gyereknapon.) A hiányt ebben az esetben kéretik szó szerint, valamint véresen komolyan venni, tudósítóink szerint ugyanis már hónapok óta tapasztalható egy egészen furcsa jelenség: Magyarországot valósággal ellepték a zombiként maguk elé bámuló, katatón állapotban ténfergő emberek, akik Hosszúpályitól egészen Sopronkövesdig transzparensekkel tüntetnek, és a teljes kétségbeesés határán egyensúlyozva követelik, hogy kapható legyen végre egy efféle, a homoszexuális és leszbikus szülők életét bemutató kedves kis mesekönyv.

Hiszen szerintük teljességgel elviselhetetlen az az áldatlan állapot, hogy mindössze az HBO-n, a Netflixen meg az összes létező új mozifilmben és sorozatban láthatnak csak szimpatikus, humoros és csillogóan intelligens, valamint megnyerő külsejű LMBTQI-embereket, ahogy szülőként, barátként, hétköznapi vagy szuperhősként állnak helyt az életben, és mutatják a helyes, és progresszív utat a kedves nézőknek. Úgy tudjuk, azt is keveslik, hogy már minden új mesefilmben is megjelentek a homoszexuális közösség legfurcsább képviselői, vagy hogy a Pride ma már nem egy napig, hanem egy teljes hónapig tart.

Amely rendezvények csúcspontjának számító felvonuláson pedig muszáj megjelenniük a nyugati multik megbecsült alkalmazottainak, ha meg nem teszik tiszteletüket, akkor nem lesznek továbbra is a nyugati multi megbecsült alkalmazottai.

Egyes rossz nyelvek szerint – amelyek jellemzően reggel, délben meg este a fasizmust szokták dicsőíteni – valósággal ömlik az LMBTQI-propaganda. Reggel, délben meg este.

Szerintük például nem is a Micsoda család!, hanem a Meseország mindenkié című könyv volt az első, szivárványcsaládokról szóló magyar nyelvű mesekönyv. Persze ők nem képesek felismerni az apró különbségeket, nüanszokat, amelyek elválasztják egymástól ezt a két fontos és korszakos, valamint úttörő alkotást. Ami is nem csoda, hiszen kizárólag focimeccset néznek, szotyit köpködnek meg bőgatyában zabálnak pacalt, internet sincs a barlangjaikban, valamint – és talán ez a legfontosabb probléma – nem kaptak megfelelő mennyiségű érzékenyítő anyagot.

Ezért is van szükség az ilyen, az egészen pici, kisóvodásokat megcélzó fantasztikus alkotásokra, mert így a kisgyerekek már azelőtt megtudhatják, hogy a család az család, meg hogy a gonosz homofób Orbán bácsi áskálódása miatt nem jöhetnek létre az ilyen, a könyvben bemutatott idilli és végtelenül cuki életközösségek, mielőtt megtanulnának beszélni.

Hiszen nem lehet elég korán elkezdeni a Magyarország alaptörvénye és a Fidesz elleni lázítást, a homofób fasiszta diktatúra lebontása csak úgy fog tudni megvalósulni, ha az óvodásokat is bevonják ebbe a sok munkával és nehézséggel járó küzdelembe. Mármint az összeset – innentől elengedjük az iróniát és elkezdünk komolyan beszélni –, hiszen láttuk, mi történt a Meseország mindenkié című könyv kapcsán: a gyerekeket célzó erőszakos LMBTQI-propagandáról is kiderült, az volt az alkotók és a kiadó eredeti célja, hogy a borzalmasan gyenge érzékenyítő füzetkét minden iskolába és óvodába eljuttassák. Pedig mi csak egyetlen dolgot kértünk az LMBTQI-lobbitól: hogy hagyják békén a gyerekeinket.