A kétszínűség netovábbja

Cseh Katalin is ember. És mint ember, tévedhet. Ám amikor fény derül a ballépésre, legjobb, ha az ember visszavesz az arcából.

Cseh Katalin ember. Ezt onnan tudjuk, hogy szerinte az uniós pénz nem a kormányé, hanem az embereké. És nem is akármilyen ember, hanem a Momentum európai parlamenti képviselője. Ezért aztán azt hirdeti úton-útfélen, hogy az uniós pénzek nagy részének közvetlenül kellene Magyarországra érkeznie, ahogy ő fogalmaz, a korrupt kormányok és strómanjaik megkerülésével, igazságosan kell azokat szétosztani a tisztességes vállalkozók között. De nem is csak hirdeti ezeket a magasztos eszméket, hanem a Bennfentes tényfeltáró cikkéből kiolvashatóan alapos gyanú merült föl arra vonatkozóan, hogy bőszen gyakorolta is az uniós források felvázolt becsatornázását családi és baráti cégek kasszájába.

Mi ezzel a baj? – tehetnénk föl az álnaiv kérdést, ha a moslékkoalíció fiókpártjának üdvöskéje nem világosítana fel naponta bennünket arról, mekkora korrupció fenyegeti az uniós forrásokat azáltal, hogy az elosztás rendszere szerinte az oligarchák kifizetőhelye lett. Ebben a megvilágításban viszont több kérdés is felmerül. Az a kormány, amelyik uniós pénzekhez segíti a vállalkozások egy bizonyos körét, az korrupt? A megsegített vállalkozók strómanok, oligarchák? Ellenben ha mindez ellenzéki politikushoz kötődik, akkor az maga az igazságosság, a haveri cégek vezetői pedig a tisztességesség márványszobrai? Erről az a poén juthat eszünkbe, hogy Cseh Katalin és bandája számára az az ügylet korrupció, amiből őket kihagyták. Kár, hogy amióta a Momentum nevű mindenellenes párt létezik, ezen még mosolyogni sem tudunk ebben az országban.

Ne feledjük, hogy ennek a gyülevész hadnak a vezetője, Fekete-Győr András minden gátlás nélkül fenyegetőzik ellenfelei bebörtönzésével, vagyonelkobzásával, abba a brancsba tartozik, ahol azon elmélkednek, miként lehet földönfutóvá tenni bárkit, aki nem fúj velük egy követ. Ideo­lógusaik már gyártják a tetszetős elméleteket arról, hogyan lehet felfüggeszteni a jogállamot arra a néhány pillanatra, amíg vissza nem billentik az általuk helyesnek vélt kerékvágásba az ország szekerét, vagyis el nem lopják azt, ami szerintük az elmúlt időszakban rossz kezekbe került.

Ez az a társaság, amelyik arra a legbüszkébb, hogy megakadályozta Magyarországon az olimpia megrendezését. Ők azok, akik azóta is elleneznek mindent, ami épül, akik fölöslegesnek tartanak mindent, ami a nemzetnek gyarapodást jelent. Ők a pusztulat pártja. Így ismertük meg őket. Azok után viszont, amit a Bennfentes cikke sejtet, lehet, át kell értékelnünk a Momentum szerepét a hazai politikai palettán. Ők lehetnek a legálszentebb, legkétszínűbb, leggátlástalanabb hazudozói a magyar közéletnek. Messze túltesznek kommunista, ávós szellemi elődeiken.

Cseh Katalin most magyarázkodik, magyarázkodás közben ismét szemérmetlenül hazudik. Próbálja bagatellizálni a nyilvánvaló tényeket, de meseszövésében a tér és az idő kezelése súlyos hiányosságokat mutat. Érezheti ő maga is, hogy izzadságszagú szövegének összetartó ereje nem túl acélos, mondhatni a lódítás szétveti az egészet, ezért hát támad, perrel fenyegetőzik. Mint az elején megállapítottuk, Cseh Katalin is ember. És mint ember, tévedhet, hibázhat. Ám amikor fény derül a tévedésre, netán a ballépésre, legjobb, ha az ember visszavesz az arcából, szerényebben szónokol az ellenfele szemében megbúvó szálkáról, és nem tagadja le a sajátjából kiálló gerendát. Erre viszont képtelen a Momentum alapítója, ezért bizton számíthatunk arra, hogy még sok izgalmas, sokszor egyenesen elképesztő pillanatot tartogat számunkra az a folyamat, amiben kiderül, korrupt gazember-e az állítólagos rendszerszintű korrupció elleni harc legádázabb Jeanne d’Arcja.

Borítókép: Cseh Katalin temeti kezeibe az arcát