Hú, most nagyon meg kellene rettennünk, ugyanis Ukrajna megfenyegetett bennünket, magyarokat, hogy mindenféle sajnálkozás és együttérzést kizárva kemény választ ad nekünk, amiért Magyarország gázszállítási szerződést kötött az orosz Gazprommal. Nem tudom, mire készül az ukrán kormány, de nem nagyon tudok másra gondolni, mint hogy a kárpátaljai magyarok életét még keserűbbé, még nehezebbé teszik. Na hiszen, eddig sem volt könnyű magyarnak lenni azon a földön, a nacionalista Ukrajna az oktatási és nyelvtörvényekkel évek óta szorongatja az ottaniakat. Emiatt aztán évek óta nem nagyon beszélhetünk jószomszédi viszonyról, inkább iszonyról. Pedig Magyarország mindent elkövetett a helyzet javulásáért, segítettük Ukrajnát, amivel csak tudtuk, lélegeztetőgépektől a harcokban megsérült katonák gyógyításáig. És kerestük a kompromisszumot az említett ukrán törvények ügyében, mindeddig hiába.
Hálából az ukránok magyar politikusokat tiltanak ki, az ottani magyar szervezetek munkáját meg rendőrségi, titkosszolgálati eszközökkel lehetetlenítik el. Most pedig az Európai Bizottságnál akarnak feljelenteni bennünket. Szerintük mi, magyarok mértünk csapást a kapcsolatainkra. Az ukránoknak ugyanis nagyon fáj, hogy hazánk megállapodott a Gazprommal egy 10+5 éves gázszállítási szerződésben, de a gáz az eddigiektől eltérően nem Ukrajnán keresztül érkezik majd hozzánk. Persze megértjük a keleti szomszédunk dühét, ez valóban rosszul érinti őket. Minél kevesebb gáz folyik keresztül nyugat felé az ottani vezetékeken, annál kisebb a zsarolási potenciáljuk. Emlékszünk még, amikor néhány éve egy orosz–ukrán árvita miatt fél Európa földgáz nélkül maradt, mert az oroszok az ukránoknak szánt gázt elzárták, az ukránok meg a nyugat felé tartó vezetékekből egyszerűen ellopták a fűtőanyagot. Megcsapolták, ahogyan akkoriban szépen mondták. S persze fáj az is az ukránoknak, hogy a kevesebb gáz kevesebb tranzitbevételt is jelent számukra.
Mindent értünk. Csak azt nem értjük, hogy mi közünk nekünk, magyaroknak ehhez. Azt, hogy a Gazprom hol és hogyan szállít Magyarországra, nem a magyar kormány határozza meg. Az orosz gázcég a saját üzleti (és talán olykor politikai) érdekei szerint cselekeszik, ahogyan egyébként a világ bármely cége. A magyar kormány pedig elsősorban a magyar emberekért felelős, s ha a Gazprom ki akarja hagyni Ukrajnát, mert már más útvonalon is tud szállítani, s így ad el nekünk gázt, akkor nem sokat tehetünk. Mondanánk azt, hogy kösz, de inkább nem kell a gázotok, fűtünk majd fával, szénnel, vagy ha nem, hát megfagyunk… Joggal zavarnák el az emberek az ilyen teszetosza, böszme kormányt. Szóval nem is értem az ukránok heves reakcióit. Mert egyébként bármennyire is sajnáljuk ukrán felebarátainkat (inkább fele, mint barát mostanában), azt kell mondjuk nekik: ugyan mi közük van ahhoz, hogy mi kivel milyen szerződést kötünk? Meg hát persze keménykedjenek, ha mernek, a németekkel, akik az Északi Áramlat 2-n szintén az ő megkerülésükkel juthatnak majd az energiaforráshoz. Nem biztos, hogy tetszett, de mi sem igen szóltunk bele, hogyan üzletelnek George Sorossal vagy a Biden családdal, mert ahhoz meg nekünk nincs közünk.
De azt nem árt, ha tudják a szomszédaink: ez ma már nem a gyurcsányi elk…rt ország. Van elég erőnk és bátorságunk, hogy úgy cselekedjünk, ahogyan azt a magyarok országának érdekei kívánják. Ukrajna az unióba, a NATO-ba vágyik. Oda viszont csak rajtunk keresztül van kapu. Hogy ez a kapu nyitva lesz-e vagy elzárjuk, ahogyan eddig oly sokszor ők az orosz gázvezetéket, az már nem rajtunk múlik.
Borítókép: Ukrán zászló. Fotó: Flickr
