Állítólag daliás idők voltak: Bajnai és Gansperger álltak a barikádokon. Egyikük pajzsán Hajdú-Bét, másikukén Dataplex. Tekintetük dárdahegy. A kistermelők kiterítve, a végrehajtó kifizetve, a zsákmány a ciprusi számlán. Egy pillanatig síri csend volt. Majd Gordon magasba emelte a morál zászlaját, és támadásba hívta az offshore-lovagokat. Úgy törölte volna el a föld színéről az ellenséget, mint a 13. havi nyugdíjat. De akkor jaj, nagy fergeteg támadt, és a kétharmad Bajnait messzi földre repítette, Gyula vitéz meg bujdosóvá lett magányában.
Bajnaiék szívesen láttatnák magukat hősnek. Festethetnének akár egy freskót is magukról a Wallis-székház falára, bennünket mégsem tudnak megtéveszteni. Viselt dolgaikat most a fordított Anonymus írja, amelyben nem „barikádharc” van és dicsőség, hanem sunyiság, számítás és maffiamódszerek. A bizniszmen-elegancia mögül kikandikál a közéleti gengszterizmus. Ők azok, akik kiszállnak az X6-osból, megigazítják a vidéki kistelepülés éves büdzséjét érő mandzsettájukat, és intéznek telket, ingatlant, céget, Városházát. „A Várat már megvettem, de a Parlamenttel sz…rakodnak…” – mondja Kapa, a milliárdos vállalkozó Jancsó Miklós egyik évtizedekkel ezelőtti filmjében. Ezen rég túl vagyunk. A baloldali politikai vállalkozók már ott ülnek több döntéshozói székben, és egyáltalán nem „sz…rakodnának” a Parlament eladásával se, ha jövőre úgy adódna. A Városházán is simán túladtak volna fű alatt. Az alibiből épített parkot is „szétcs…sznék” gond nélkül, hiszen nem az ő pénzükből van. Nagy az összhang az üzleti körök és a baloldal között. A bandatagok tudják, milyen ügyben melyik bartsbalázst kell keresni. Megvan nekik minden hivatalban a megfelelő tordaicsabájuk. Primitív, szemforgató nyelvet beszélnek, de azért jól értjük őket. Náluk nem egy aljas, szemét tolvaj az, aki a közvagyon eladásából százalékot kér vissza, hanem „cápa”. Az ő szótárukban a kenőpénz „jutalék”. Ők nem azt mondják, hogy lopnak, ha bizalmi embereik nyúlják az önkormányzati milliókat, hanem „pénzeznek”. Az ő köreikben az ingatlanfejlesztés azt jelenti, hogy „elpasszolni és meggazdagodni belőle”. Ez a valóság tárul fel Anonymus hangfelvételeiből.
Érdemes végigvenni ennek a bandának a védekezési módszereit is. Miután kiderül, hogy a fővárost egy gengszterkoalíció irányítja – ahol vigyázni kell, mert „Tüttő bekavar”, és Tordai Csabáék segítségével le kell moderálni a jutalékért nyüzsgő cápákat –, beindult a nem túl mesteri válságkommunikáció. A tényfeltáró cikkekre a lakájmédiázás a válasz, majd Karácsony fenyegetőzése a sajtóperekkel. A hangfelvételek alapján kirajzolódó korrupciós rendszerre pedig a baloldal egy varázsszót képes mondani: titkosszolgálat.
Ettől persze még Gansperger a saját szájával mondja a felvételen, hogy milliókat fizetett ki Berki Zsoltnak egy telekügy elintézéséért. De ha esetleg James Bond vagy Jevgenyij Gromov kémkedett Bajnaiék után, az sem változtat a tényen, hogy jól hallhatóan a volt miniszterelnök irányította Barts Balázshoz a Városháza iránt érdeklődő vevőket. Nem tartott pisztolyt senki a fejükhöz, hogy feltáró jelleggel valljanak arról, hogyan megy a bizniszelés a köreikben. Nem tépkedte a körmüket a GPU, hogy elárulják, mennyi Táskás Zsolti sikerdíja. Itt meg is torpant a baloldal kommunikációja. A valóság frontálisan ütközött a képmutatással. A térkövezések és díszburkolati korrupciók esküdt ellensége, Hadházy Ákos is hirtelen összezavarodott. Nemrég kijelentette, hogy nem érti a témában megjelent újságcikkeket, ezért a Városháza eladásról nincs mondandója.
A korrupció ellen kék szalagot viselő Márki-Zay Péternek pedig „limitált az ideje, hogy beleássa magát az ügybe”. A baloldal miniszterelnök-jelöltje ugyan korábban többször kijelentette, hogy mindenfajta korrupcióval szemben fel kíván lépni, most folyamatosan mellébeszél. Egy interjúban Gansperger Gyula híresen baloldali üzletemberre utalva azt mondta, hogy nem bizonyíték, „ahol egy talán Fidesz-közelinek bátran nevezhető ember állítása hangzik el”. Majd úgy fogalmazott, „el fogom fogadni Karácsony Gergely azon kijelentését, hogy ő nem akarja eladni a Városházát”. A főpolgármesterbe vetett hit azonban nem írja felül a tényt, hogy Bajnaiék az eladással kapcsolatban Barts Balázs fővagyonkezelőhöz irányítják a potenciális vevőket. A gyenge magyarázkodások mögött a döbbenet bújik meg. Bajnai hangjának hallatára sorban be is pánikolt az oknyomozói díjakkal teletömött Telex, 444, Hvg, 24. A korrupcióra oly érzékeny baloldali értelmiségiek azóta kétségbeesetten cicás videókat posztolnak a Facebookon szégyenükben. Nem jut eszükbe semmi, amivel meg lehetne védeni a mindenen felülállónak hitt volt kormányfőt.
Bagatellizálni semmiképp nem tudják, hogy a hangfelvételen a Városháza korrupciógyanús ügyei hangzanak el egy olyan ember szájából, akit korábban a baloldal messiásának tartottak. Itt nem egy bekólázott kispesti szoci képviselő henceg a kerületi közvécé felújítása után visszacsorgatott millióról. Nem, itt egy baloldali nagyágyú beszél arról, hogy a „cápák” ellepték a Városházát, és maffiamódszerekkel húzzák le a hasznot a fővárosi üzletekből. Itt egy volt szoci miniszterelnök ad útbaigazítást, hogy kihez is kell fordulni az üzlet megvalósításához. Itt az az ember igazít el mindenkit, aki a baloldali választók figyelmébe ajánlotta Karácsony Gergelyt mint legalkalmasabb miniszterelnök-jelöltet. Itt az az ember osztja az észt, aki most Márki-Zayt támogatja. Itt az az ember nyilatkoztat ki, aki a baloldal kampányát szervezi, akinek a kezében összefutnak a pénzügyi és információs szálak és a külföldi támogatás.
A hősköltemény a barikádharcról hamis. Ez maffiasztori. A Netflix könyörög a megfilmesítésért.
Borítókép: Bajnai Gordon beszédet mond (Fotó: MTI/Bruzák Noémi)
