Több hónapja az az érzésem, külön szempont minden uniós döntés meghozatalánál, hogyan lehet egyúttal jól belerúgni a magyarokba. Sokaktól megkérdeztem, mit gondolnak, pénz is jön majd az aláírt megállapodások értelmében vagy velünk is eljátsszák ugyanazt, amit a lengyelekkel. Többségben voltak azok, akik szerint semmi jóra ne számítsunk. Mindig ki lehet találni valamit, amire ráhúzható, hogy zavarja az átláthatóságot vagy sérti a jogállamiság elveit, értsünk ezalatt bármit. Úgyhogy már vártuk, mi lesz a következő.
Nagyjából sejteni lehetett azt is, milyen irányból érkezik majd a csapás. Néhány íráskényszerben szenvedő balliberális közérzetromboló, aki kegyetlen diktatúrában fulladozó magatehetetlen tömegnek gondolja a magyar társadalmat, a tanárok és a diákok mozgolódását nevezte meg egyetlen pislákoló reménysugárként ebben a lélekölő félhomályban. Ebből minden épelméjű demokrata rájöhetett, cél a felső- és közoktatás. Azt is tudtuk, hogy az egyetemeken az évtizedek alatt kialakult hegemóniáját foggal-körömmel védő posztkommunista elitnek rettenetesen a bögyében vannak az alapítványi működtetésű intézmények.
Ezekben az akadémiai szabadságot ultrakonzervatív módon úgy értelmezik ugyanis, hogy más elképzelés is érvényesülhet, nem csak a progresszív haladároké. Ezért támadják őket úton-útfélen. Csak az érthetetlen, hogy csúsztatásokon és lejárató célzatú hazugságaikon alapuló feljelentéseik ilyen hatékony módon beépülnek az Európai Bizottság döntéshozatali mechanizmusába. Nem veszik észre a globalista nemzetközi baloldalon, hogy dollármilliókon megvásárolt magyar zsoldosaik még ahhoz is ostobák, hogy rendesen szolgálják őket.
Kétkedés nélkül kijelenthetjük ugyanis, hogy az a döntés, miszerint az Európai Unió Tanácsa felfüggeszti az alapítványi fenntartású magyarországi egyetemek részvételét az Erasmus+ programban, teljes félreértésen alapuló balgaság, amihez a hazaáruló dollárbaloldal szolgáltatta a muníciót. Az újabb üggyel állításuk szerint a nemzeti kormányt támadják, de a teljesen ártatlan diákokat találják el, akiket megfosztanának a külföldi tapasztalatszerzés lehetőségétől.
A legundorítóbb, hogy azért diszkriminálják a magyar hallgatókat, mert a hazai hatóságok állítólag nem kezelik megfelelően a korrupció kockázatát. Mondja ezt az a bizottság, amelynek elnöke nem találja azokat az sms-eket, amelyekkel tisztázhatná magát a súlyos korrupció vádja alól, egészségügyi biztosa máig sem tudja megmondani, hogyan került négymillió euró a számlájára egy gyógyszercégtől, és akkor az Európai Parlament vizsgálati fogságban lévő alelnökéről, meg a hatvan baloldali képviselőből álló bűnbandájáról még nem is beszéltünk.
Ezek merik azt állítani, hogy Varga Mihály pénzügyminiszter az Óbudai Egyetemet működtető alapítvány kuratóriumának élén rontja a közösségi források kezelésének átláthatóságát. Varga Judit igazságügy-miniszter pedig megsérti a jogállamiság elveit a Miskolci Egyetemen. Hogyan jön ahhoz az unióban bárki a világraszóló brüsszeli korrupciós botrány kellős közepén, hogy mindenféle bizonyíték nélkül ilyen aljas vádakkal illessen egy tagországot?
