Ismét maratoni vita előzte meg az Európai Parlamentben a migrációs paktum bizonyos részeiről való szavazást. Ennek során különböző képviselők, akik önmagukon kívül lényegében senkit se képviselnek és réges-rég elszakadtak az otthonuktól, a brüsszeli boszorkánykonyha mérgeinek hatására hosszas beszédeket tartottak egymásnak, majd a végén megnyomták a gombot. Ezért kaptak egy kalap pénzt, és önmagukat vállon veregették, mert a demokrácia élcsapataként gombnyomásost játszva fenntartották a nép hatalmát az Európai Unióban.
Ma ilyen az Európai Parlament. Egy játszótér. A testület egyetlen célja az, hogy minden alkalommal, minden fórumon bizonygassa saját fontosságát, szükségességét, megkerülhetetlenségét, és igyekezzen minél több hatalmat megszerezni az egyáltalán nem demokratikusan működő Európai Bizottságtól. Az európai pártcsaládok időközben lobbicsoportokká torzultak, a képviselők egyike-másika viszonylag nyíltan zsoldosként harcol azon úr mellett, aki jobban megfizeti, az ellenőrzés miatt pedig nem kell aggódnia, hiszen valaki úgyis meg fogja menteni. Mert ez egy közös projekt, az EU is, az EP is.
Csak azzal nem törődik senki, hogy az a bizonyos migránspaktum mit tartalmaz és annak milyen következményei lehetnek. Kilenc éve zajlik az öngyilkos politika, azóta képtelen az EU kiköpni vagy lenyelni a migrációs inváziót, lökögeti ide-oda az embereket, jótékonyan és barátságosan kiengedi a gyilkosokat és erőszakolókat a börtönből, szemet huny a rablások felett, nyelviskolába íratja a terroristákat, s közben harsányan szidalmazza azokat, akik szerint hibás ez a taktika.
