Nézem ezt az egymilliárdos vityillót, és nem értem. Mondjuk nekem nem jön be ez a stílus, de félre tudom tenni szubjektív ellenérzéseimet, viszont akkor sem értem. A régi kabarétréfa poénja tör rám állandóan, hogy mi kerül ebben a szürke kockában egymilliárdba. És ki az a hülye, aki kifizette érte?
A kérdés persze költői. Ruszin-Szendi Romulusz, volt vezérkari főnök, ma már a Tisza Párt honvédelmi szakértője, majd, ha a szektában pozíciókat is osztanak, nem csak feladatokat, akkor a honvédelmi tárca miniszteri székének várományosa építtette szolgálati villának.
Nyilván jó helyen van, csak a telekért elkértek annyit, amennyit az átlag magyar nem költ a kulcsrakész, berendezett otthonára sem.
A legnemesebb anyagokat építhették be a legjobb tervek alapján, a fenntarthatóságot a legmodernebb gépészet biztosítja. Mégis egy kétes üzelmekben megtollasodott újgazdag nyikhaj hivalkodásának tűnik inkább, mint a honvédség vezérkari főnökének felüdülését szolgáló villának. És persze mindez közpénzből. Nem is az tehát a kérdés, mi került ennyibe, szemérmesen tekintsünk el a túlárazás-visszaosztás mocskosságának feltételezésétől, hanem sokkal inkább az:
miért csinálta ezt a tábornok?
