Nagyzási hóbort, gátlástalanság, mértéktelenség, gőg, kivagyiság? Netán mindez egyszerre? Mindenesetre az építkezés és annak költsége nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a miniszter menessze a főtisztet, akiben szakmai területen is megrendült a bizalma. Ilyenkor hétköznapi ember magába néz, legalább csendes magányában elismeri, hogy hibázott, megtisztul ettől a felismeréstől, és megerősödve új utakat keres. De nem úgy korunk hőse, a sértett önimádó. Az ilyen mindig mindent jobban tud. Következésképpen bukásának okát soha nem önmagában, hanem mindig másokban találja meg. Mivel neki mindig igaza van, ősellenségnek tekinti azt, aki ezt kétségbe meri vonni. Sértettsége azonnal bosszúért kiált, és neki is lódul elborult tekintettel azok ellen, akiket bukásáért hibáztat.
Így tett az egykori tábornok is, és hamar rátalált a rokon lelkekre Magyar Péteréknél.
Már ott tart, hogy nyilvános szakmai vitára citálná Szalay-Bobrovniczky Kristóf minisztert, fő ellenségét, akiben bukásának okozóját megtalálta. Aránytévesztése, kabátméretének látványos elvétése viszont éppen a miniszter róla elmondott jellemrajzát támasztja alá, aki úgy festette le volt kollégáját, hogy Ruszin-Szendi Romulusz folyamatos szerepzavarban van, és beszél, beszél, beszél. Feltette vele kapcsolatban azt a kérdést is, hogy milyen mandátum alapján tárgyalt a vezérkari főnök politikai szereplőkkel. Egy magas beosztású katonai vezetőnek ugyanis nagyon nagy hatalom van a kezében, képes akár véletlenül, megfelelési vágyból olyan helyzetet teremteni, amihez a politikának is viszonyulnia kell. Úgy vélte, ez teljes szereptévesztés, és aki így lép fel, nyilvánvalóan alkalmatlan a feladatára. Erre jött a fent említett nagyzási hóbort, mindebből pedig arra lehet következtetni, hogy a volt vezérkari főnök egyes-egyedül önmagának köszönheti csúfos bukását.





























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!