Nagyzási hóbort, gátlástalanság, mértéktelenség, gőg, kivagyiság? Netán mindez egyszerre? Mindenesetre az építkezés és annak költsége nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a miniszter menessze a főtisztet, akiben szakmai területen is megrendült a bizalma. Ilyenkor hétköznapi ember magába néz, legalább csendes magányában elismeri, hogy hibázott, megtisztul ettől a felismeréstől, és megerősödve új utakat keres. De nem úgy korunk hőse, a sértett önimádó. Az ilyen mindig mindent jobban tud. Következésképpen bukásának okát soha nem önmagában, hanem mindig másokban találja meg. Mivel neki mindig igaza van, ősellenségnek tekinti azt, aki ezt kétségbe meri vonni. Sértettsége azonnal bosszúért kiált, és neki is lódul elborult tekintettel azok ellen, akiket bukásáért hibáztat. 

Már ott tart, hogy nyilvános szakmai vitára citálná Szalay-Bobrovniczky Kristóf minisztert, fő ellenségét, akiben bukásának okozóját megtalálta. Aránytévesztése, kabátméretének látványos elvétése viszont éppen a miniszter róla elmondott jellemrajzát támasztja alá, aki úgy festette le volt kollégáját, hogy Ruszin-Szendi Romulusz folyamatos szerepzavarban van, és beszél, beszél, beszél. Feltette vele kapcsolatban azt a kérdést is, hogy milyen mandátum alapján tárgyalt a vezérkari főnök politikai szereplőkkel. Egy magas beosztású katonai vezetőnek ugyanis nagyon nagy hatalom van a kezében, képes akár véletlenül, megfelelési vágyból olyan helyzetet teremteni, amihez a politikának is viszonyulnia kell. Úgy vélte, ez teljes szereptévesztés, és aki így lép fel, nyilvánvalóan alkalmatlan a feladatára. Erre jött a fent említett nagyzási hóbort, mindebből pedig arra lehet következtetni, hogy a volt vezérkari főnök egyes-egyedül önmagának köszönheti csúfos bukását.

De ne féltsük őt, megtalálta a folt a zsákját. A fenti jellemrajz, más történetekbe ágyazva ugyan, de tökéletesen illik a szektavezérre és a minap felkent másik szakértőre, Kulcsár Krisztiánra is. Bukott, sértett, bosszúálló emberek. Gátlástalan törtetők, akik a könnyen szerzett pénz érdekében bármire képesek. Egy-két dolgot kivéve persze. Lehetőleg ne kelljen megdolgozni érte, és ne kelljen felelősséget vállalni soha semmiért. Nyilvánvaló tehát, hogy teljességgel alkalmatlanok egy ország vezetésére, ezért csinálnak máris úgy, mintha bárki megválasztotta volna őket.