Globális győzelem

Igazi megújulás helyett Európa a futballban is a tőke érdekének veti alá magát, végeredményben az önfeladást választja. A globalizáció verhetetlen ellenfél.

Ljubljana, 2019. szeptember 24. Aleksander Ceferin, az Európai Labdarúgó-szövetség, az UEFA elnöke beszél a szervezet felügyelõbizottsági ülésén Ljubljanában 2019. szeptember 24-én. Az UEFA bejelentette, hogy Európa Konferencia-liga lesz a 2021/22-es szezontól induló harmadik kontinentális klubsorozat elnevezése. Az új versenyben - akárcsak a Bajnokok Ligájában - 32 csapat indulhat majd, ezzel párhuzamosan az Európa-liga mezõnyét is leszûkítik a mostani 48-as létszámról 32-esre. MTI/EPA/Antonio Bat Fotó: Antonio Bat

„Még sosem láttam ilyen embereket. Elárultak. Kezdve Ed Woodwarddal [a Manchester United ügyvezető-alelnöke], aki mindvégig azt mondta nekem, minden támogatást megad a Bajnokok Ligája fejlesztéséhez. Aztán Andrea Agnelli [a Juventus elnöke], sosem találkoztam még olyan emberrel, aki ennyit hazudott volna. A kapzsiság óriási. Mindannyian tudjuk már, hogy ki kicsoda. Woodward, Agnelli, Pedro López mind ott voltak pénteken a teremben, amikor jóváhagytuk a BL-reformmal kapcsolatos terveket.” Aleksander Čeferin, az Euró­pai Labdarúgó-szövetség (UEFA) elnöke kesergett imigyen, amikor felelevenítette a szuperliga megalakításának közvetlen előzményeit.

Rövid esettanulmány az érdek és erkölcs kapcsolata tárgykörben.

Ugorjunk egy nagyot az időben visszafelé, honnan és hogyan jutottunk el odáig, hogy az európai labdarúgás minden létező hagyományt sutba vágva színtisztán az üzleti alapú szórakoztatóipar érdekeinek kiszolgálójává váljon. A kilencvenes évek elején-közepén, az úgynevezett Bosman-szabály és a Bajnokok Ligája bevezetésénél kereshetjük a változások forrásvidékét. Nem feledve, hogy akkor mindkét újítás szinte teljes körű támogatást élvezett az európai futball szereplőinek körében. Hiszen előbbi csupán a labdarúgásban is lehetővé tette az egyik európai uniós alapeszmét, a munkaerő szabad vándorlását, utóbbi pedig élvezetesebbé tette a klubok addig Bajnokcsapatok Európa-kupája néven futó versengését. Innen nézve kikövezett út vezetett a jelenbe.

Csupán néhány mérföldkő. Az európai klubok közül elsőként az Arsenal 2005-ben csupa külföldi játékost felsorakoztatva lép pályára. Ugyanebben az évben az amerikai Malcolm Glazer megveszi a korszak üzletileg is legsikeresebb klubját, a Manchester Unitedet, amit hamarosan a többi tradicionális klub felvásárlása követ. Többéves egyeztetés után lekerül a napirendről a FIFA korábbi elnökéhez, Joseph Blatter nevéhez fűződő úgynevezett 6+5 szabály, amely az Európai Unió beleegyezését is kijárva azt próbálta elérni, hogy minden klub éppen pályán lévő csapatában legalább eggyel több saját nemzetbeli futballista legyen. És igen, Magyarország felől vizsgálva a folyamatokat azt se hallgassuk el, a Magyar Labdarúgó-szövetség az NB I 2020–21-es idényének versenykiírásában minden korlátozást eltörölt a külföldi játékosok foglalkoztatása elől.

A globális érdekek minden fronton a nemzetiek fölé kerekedtek. Pedig az ezredforduló tájékán a labdarúgás egyre növekvő népszerűségének titkát azzal magyarázhattuk, hogy a nemzeti és a globális sajátságok jól megférnek egymás mellett: a hazai játékos a külföldi, az Európa- és világbajnokság a Bajnokok Ligája mellett. Mára teljesen felborulni látszik az egyensúly. Az UEFA ugyan azzal fenyegetőzik, hogy a szuperligában részt vevő játékosokat minden egyéb sorozatból kizárja, így az érintettek nem szerepelhetnek idén az Eb-n és jövőre a vb-n sem, de egyrészt ez még az ügyvédek, a bíróságok dolga, másrészt Cristiano Ronaldo és Lionel Messi, de talán még Kylian Mbappé nemzedékét ez még érzékenyen érinti, de az őket követő generációt valószínűleg már nem.

Napjainkra Európa talán csak egyetlen tevékenységben, iparágban a világ centruma. Ez a labdarúgás. Ára van eme büszkeségnek. Egyfelől eurómilliárdokban mérhetően, másfelől a nemzeti eszme újabb csatát vesztett. Mert, ne legyenek kétségeink, lesz szuperliga. Lehet, hogy néhány évig kompromisszumos feltételekkel, de hosszú távon a pénz győzedelmeskedik. És a tömegek a szuperligát fogják követni, mert az lesz a legszínvonalasabb, a legjobb, a trendi, a menő.

Igazi megújulás helyett Európa a futballban is a tőke érdekének veti alá magát, végeredményben az önfeladást választja. A globalizáció verhetetlen ellenfél.

(Borítóképen: Aleksander Čeferin, az Európai Labdarúgó-szövetség, az UEFA elnöke; Forrás: MTI/EPA/Antonio Bat)