Kísérleti telep

Igenis meg kellene valósítani, létre kellene hozni az ideális neoliberális (?) világot. Kellene tehát egy jó nagy, lakatlan terület, ahová elmehetnének (ön)megvalósítani.

Forrás: Foxnews.com

Igenis meg kellene valósítani, létre kellene hozni az ideális neoliberális (?) világot. Tényleg nem járja, hogy itt vannak ezek a csodálatos hölgyek és urak, és nem próbáljuk ki a gyakorlatban mindazt a jót, amit kínálnak minekünk, hogy kiteljesedjék az emberi szabadság és megmeneküljön a bolygó. Kellene tehát egy jó nagy, lakatlan terület, ahová elmehetnének (ön)megvalósítani. Ennek neve pedig lenne Csodaország.

Az itt összegyűltek mindenekelőtt alkotmányba foglalnák, hogy nincsen többé nemzet és nemzeti identitás, mert az ilyesmi csak a viszályok melegágya. Ezután második lépésben eltörölnék a nemeket, nem lenne többé férfi és nő, nem lenne többé „hölgyeim és uraim”, ellenben hetvenkétféle nemi identitásnak örvendhetnének a lakók csupa gendervécé között, és minden szivárványszínű lenne végre. Így aztán eltűnne mindjárt a fekete és a fehér is, a haladás nagyobb dicsőségére. Az orvostudományt pedig annak szolgálatába állítanák, hogy mindenki szabadon megváltoztathassa a nemét négyéves kortól fölfelé.

Ez persze egy idő után (rövid idő!) okafogyottá válna, ugyanis szigorúan kikötnék és szintúgy belevennék az alkotmányukba, hogy Csodaországban senki nem szülhet többé gyereket, ugyanis a gyerek rengeteg szén-dioxidot termel, és így ártalmas a bolygóra, klímakatasztrófához vezet. Értelemszerűen betiltanák a fosszilis és az atomenergiát is, kizárólag napra és szélre hagyatkoznának. Autó nem lenne, mindenki gyalog járna, ami nem jelentene problémát, ugyanis Csodaországban mindenki ráérne. Ez azért lenne lehetséges, mivel alkotmányos rendelkezés szerint mindenkinek járna alanyi jogon az alapjövedelem, így egyáltalán senkinek sem kellene dolgoznia. Csodaország lakói nagyon hamar megoldanák azt a régóta esedékes problémát is, miszerint (még) létezik bűnös és undorító fehér kultúra, fehér civilizáció, fehér bőrszín és fehér ember. Ezt a közjó nevében eltörölnék.

Csodaországban betiltanák a földművelést, csak fákat lehetne ültetni, és a lakosság a munka nélkül szerzett alapjövedelméből vásárolhatna élelmiszert, természetesen kizárólag vegán kosztot. Az állattenyésztés is tilos lenne, különösképpen vonatkozna ez a szarvasmarha nevű, bolygópusztító tömeggyilkosra, de minden egyébre is. A mezőgazdasági termelés alól egyetlen művelési ág kapna felmentést, a vadkendertermelők kasztja, ugyanis Csodaországban természetesen legális és kívánatos volna bizonyos kábítószerek használata és élvezete.

Csodaországban – látszólagos ellentmondás! – viszont csak városok, nagyvárosok léteznének, ugyanis a falusi életforma avítt, idejétmúlt és szánalmas, haladó, modern ember városban, sőt metropoliszban él. A metropoliszokban viszont mindenki ingyen jutna lakáshoz, nehogy már egyesek a „lakbér” nevű burzsoá maradványból gazdagodjanak. Az oktatást alaposan megreformálnák, az iskolákban szigorúan tilos lenne tanítani, nevelni és számonkérni, viszont a tankönyvért mindenkinek fizetnie kellene, mert az állami tankönyv kártékony. Persze az oktatásügy egy idő után szintúgy okafogyottá válna, ugyanis nem lenne többé gyerek, és így viszonylag olcsón meg lehetne oldani ezt is. Arról nem is beszélve, hogy az államot nagyon hamar felszámolnák mint az emberiség egyik rákfenéjét és a szabadság kerékkötőjét.

Már csak egy kérdés maradna megoldatlan: hogyan jut majd a szivárványszínű lakosság elegendő fehérjéhez? Nos, ez sem probléma, ugyanis Csodaországban szakítanának az emberevés idejétmúlt, ócska tabujával, és mindenki szabadon elfogyaszthatná a nagyit tokánynak. A nagyitokányt pedig fel is vennék a vegán étrendbe.

Ez lenne a haladók országa. Mi, elmaradottak pedig időről időre meglátogatnánk őket, megnézni, hogy vannak. De szép lenne, Istenem…