Szuverenitásunk jelképe

Pompás könyv jelent meg a Budavári Palotanegyed évszázadairól.

Balázs D. Attila
2021. 11. 26. 22:15
Forrás: beol.hu
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Nem túlzás azt állítani, hogy a budai vár iránt érdeklődő olvasó polcán ennek a kötetnek ott kell lennie. A Budavári Palotanegyed története ugyanis a múltra épülő jövővel is foglalkozik.

A Budavári Palota egyre inkább kezdi visszanyerni korokon átívelő régi fényét. Furcsának tűnhet ez a megállapítás, ám a most is zajló nagyszabású újjáépítési és rekonstrukciós munkálatok valódi időbeli ingázást biztosítanak az egykori uralkodói helyszínen. A budai várban ma a jövő a múltra épül, gondoljunk csak a megújult Várkert Bazárra, a karmelita kolostor vagy a Lovarda és a Főőrség korhű újraépítésére. A Nemzeti Hauszmann-program számos további rekonstrukciót is előirányoz a Várnegyedben.

A IV. Béla királyunk idején felépült első budai vár óta mindegyik jelentősebb történelmi korszak hagyott emlékeket „a magyar szuverenitás jelképén”, és ezek a korok a Várnegyedben ma is kézzelfoghatóan jelen vannak.

Ezt a több évszázadot felölelő időszakot mutatja be építészeti, művészet- és politikatörténeti szempontból A Budavári Palota története című kötet, amely egyenes vonalvezetésével minden korosztálynak izgalmas lehet.

Az Árpádok idejétől indul a kronológia, Mátyás korán át a máig, amit gazdag tematikus képanyag kísér. A képfeldolgozás pazar, ahogy a kötet kialakítása is lenyűgöző. Egy selymes, matt, kellemes tapintású könyvborítót képzeljenek el, amin a külsérelmi nyomok – gondolok a karcolásokra, ujjlenyomatokra – nem maradnak meg.

A könyv minden oldala hűen tükrözi, hogy a Budavári Királyi Palota sorsa mennyire szorosan összefonódott a nemzet életével. Akkor is, amikor nem magyar ajkú királyokat szolgált, akkor is, amikor a II. világháború idején két birodalom csataterévé vált, s akkor is, amikor a hatalmas pusztítás után elindult a számos esetben szakszerűtlen helyreállítása. Mert a magyarság mindig árgus szemekkel figyelte, hogy mi történik Budán, az ország közepén, hogy állnak-e még az ódon falak.

A kötet a második világégés utáni korról különösen megrázó, egyben elgondolkodtató képet fest. Ez az az időszak, amikor a Rákosi Mátyás vezette kommunista gépezet számos jelentős budavári épületet hagyott veszni mondvacsinált okból. A Kádári kor – akkor modernnek mondott – igénytelen szocreál jegyeit a mai újjáépítési hullámmal szembeállítani maga az ordító kontraszt. Mert a korhű, az korhű marad, a brutalista szocreál pedig merénylet a köbön egy ilyen jelentős épületegyüttesen alkalmazva. Elég, ha az olvasó a nemrég példásan felújított Szent István-teremre gondol, s rátekint a kötetben annak a 60-as évekbeli kinézetére. A szerzők finoman fogalmaznak, amikor a kép alatt azt írják, hogy „A Szent István-terem pompáját felváltotta a Metszettár funkcionalitása.”

A Várkapitányság kiadásában egyébként magáról a Hauszmann Alajos tervezte legendás teremről is született önálló kötet, ami a Szent István-terem – Találkozás a történelemmel címet viseli. Ez a könyv is hasonló felépítésű, és ugyanolyan szívhez szóló, mint A Budavári Palota története című kiadvány.

Szentpály-Juhász Miklós, Zsiga Henrik: A Budavári Palotanegyed története, 124 oldal, Várkapitányság, 2021.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.